2016. július 17., vasárnap

Verpelét vulkán


Verpelét -Várhegy - tanösvény kezdete
A héten a Heves Megyei Hírlapban olvastam a verpeléti „kincsről”. Ez nem más, mint egy vulkán maradványa, ami viszonylag épen maradt meg, de igazából nem ismerik az emberek.
Parádfürdőn egy erdei iskolában dolgozom. Ott az általános ismertetőben olvastam először a verpeléti vulkánmaradványról, de akkor még nem tudtam hogyan is lehet megközelíteni. Egy vittem a karbantartómat haza Verpelétre. Elhagytuk Tarnaszentmáriát, s már majdnem beértünk a településre, amikor megláttam bal kéz felé egy dombot, s megkérdeztem az a vulkán maradványa?.  A válasz igen volt. Akkor döntöttem el, hamarosan felkeresem ezt a helyet.
Kráter oldalfala
Kráter oldalfala
Ez végül is az elmúlt nyáron következett be, s most döbbentem rá, hogy nem is írtam róla semmit. A helynek neve Várhegy, bár a névadó középkori várnak már nyomát sem lehet látni. A szabadságharc idején még állt, de a múlt század elejére teljesen eltűnt a hegy tetejéről. Sokáig követ bányásztak ezen a helyen – így eltűnhetett a vár – s a hegy központi részét is kifejtették, ez alatt viszont akaratlanul is kibontották az ország – sőt Közép Európa - egyetlen szinte eredetiben megmaradt vulkáni kúpját. Ilyet a közelben nemigen lehet látni, a legközelebbiért Olaszországba Nápolyig kellene utaznunk. Ott a Vezúv oldalában lehetne hasonlókat felfedezni. Az itteni Várhegy nem más, mint egy vulkánembrió, amely a mátrai vulkanizmus egy késői szakaszában keletkezett, így a természet felszínpusztító erőinek már nem volt lehetőségük a teljes eltüntetésre. Tehát a kövek kifejtésével kibontották a kráter falát, amiben nagyon jól megfigyelhető hogyan is keletkezhet egy vulkán.

Vulkáni kráter

Sajnos ezt a helyet nem becsüljük meg eléggé, szerintem itt egy olyan természeti érték van a kezünkbe, amit lehetőség szerint jobban ki kellene használni. Úgy vélem Verpelét városa és a Bükki Nemzeti Park megtesznek ennek érdekében mindent, ami lehetséges. Egyelőre ennek talán első lépése az, hogy a terület a Natura 2000 hálózat természet-megőrzési területévé nyilvánították.

Leánykökörcsin
Ennek a területnek azonban nemcsak geológiai értékei vannak, hanem botanikailag is jelentős. Ahhoz azonban, hogy ezeket az értékeket megfigyelhessük, különböző időben kell oda ellátogatni. Legkorábban a sárgán virító tavaszi héricset nézhetjük meg, de sorra jönnek utána az érdekes növények, mint a leánykökörcsin, az árvalányhaj, majd a magyar zergevirág, a nagy ezerjófű, a sárga kövirózsa, a többi egymás után. A hegy lábánál tüskés cserjéseket láthatunk, ezek akár jelentősen meg is nehezíthetik az ösvényen való haladást, egy kicsivel fentebb gyeptársulásokat láthatunk, ha pedig a felértünk a peremre akkor sziklagyepeket figyelhetünk meg.
Állatvilágát a különböző gyíkok és védett lepkék jellemzik.

Javaslom, aki a környéken jár keresse fel, geológiai különlegességet láthat, ami egyedülálló Közép-Európában is.


Verpelét látképe a Várhegyről

Nem jelent nagy fizikai kihívást a felkeresése. A parkoló és a hegy teteje között összesen 31 m a szintkülönbség, s a tanösvény hossza sem sokkal több, mint 1 km. 

2015. február 22., vasárnap

EVBK kirándulás Sárospatak - Rákóczi vár



Sárospatak Rákóczi vár - bejárat

Várudvar a bejárat felől

A kirándulás második részének ismertetésére csak most jutott időm, Ez részben az én hibám is, de most voltak fontosabb dolgok. 
Így miután megismerkedtünk Kazinczy Ferenc életével, munkásságával és részt vettünk a múzeum interaktív játékában, újra beültünk a buszba, s egy rövid út után már ott is álltunk a Rákóczi vár előtt. Emlékeimben valahogy hosszabbnak tűnt annak idején az út. Persze akkor még középiskolás voltam és osztálykirándulás keretében jártuk végig Észak-Magyarország jelentős műemlékeit osztályfőnökünkkel, aki még akkor kijelentette, hogy nem hajlandó eljönni velünk több napos osztálykirándulásra, amikor elkezdtük középiskolai tanulmányainkat.
Így visszaemlékezve azért jók voltak azok a kirándulások, hiszen sok szépséget fedeztünk fel, s bizony még a korosztályomban is voltak olyanok, akik például nem is hallottak Tákosról, Csarodáról. Én Vizsoly és Monok mellett ezeken a helyeken is jártam. Még ma is emlékszem ezekre a helyekre.
De térjünk vissza Sárospatakra a Rákóczi várba. Ahogy beléptünk a vár kapuján Rögtön egy más világban találtuk magunkat. Első utunk a Vörös toronyba vezetett, ahol megismerkedhettünk a vár és lakóinak történetével, egyúttal megismerhettünk egy kis részletet Magyarország történelméből.
Nagyon szigorúan vették a fényképezést, gépenként 2000 Ft-os fotójegyet kellett volna vásárolni a belső termekben való fényképezésért. Ezt mind helyileg határozzák meg. Egerben a fotójegy a várban 1000 Ft. Hogy a két hely azonos fajsúlyban van-e azt nem az én tisztem eldönteni. Szerintem a maga nemében mindkettő egyformán fontos. Az egri a törökök megállítása miatt, a pataki pedig a Rákócziak végett.

Vörös torony
Egyik sarokszoba a sok közül




Vörös torony


A sárospataki várat 1997 és 2003 között felújították, ekkor nyílt új kiállítás a Vörös toronyban a Rákócziak dicső kora címmel. A kiállítás első 5 tematikai egysége a Rákóczi családról szól egészen a szabadságharcig bezárólag. Nagyon jó ebben a kiállításban, hogy nem csupán II. Rákóczi Ferencről és a szabadságharcról szól, hanem annak is nagy figyelmet szentel, hogy a Rákócziak milyen szerepet foglaltak el a magyar történelemben. Így aztán bővíthettük ismereteinket I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsnna tevékenységéről, akik az iskola és az egyház pártfogói hírében álltak. A Vörös toronyban teremről teremre sétálva nemcsak a család tagjaival, azok tetteivel ismerkedhettünk meg, hanem a korabeli berendezési tárgyakat is megnézhettük. Itt a lényeg a korabelin van, mert sajnos a pataki vár berendezését jórészt elhurcolták, így a környékbeli települések viszonylag épen maradt épületeiben vagy a padlásom megmaradt bútorokkal rendezték be.

Vörös torony tetején
Bodrog
Sub Rosa 














Érdekessége a várnak a Sub Rosa erkély. Ez a kerek szobácska egy stilizált rózsáról kapta a nevét, amely a boltozatának zárókövét díszíti. 1651-ben készült el Rákóczi Zsigmond esküvőjére. Az esketési szertartás a Vártemplomban volt, Comenius vezetésével zajlott le. A középső kép nem az én munkám, a fentebb említettek miatt. Ezt a netről töltöttem le, köszönet érte Hapák Józsefnek.


Ágyú a vár fala mellett
Ágyúöntő műhely - kiállítás
A vár mellett egy ágyúöntő műhely rekonstrukcióját nyitották meg, Itt végig lehet nézni, hogyan is öntötték régen az ágyúkat. Megnézhettük milyen fémből készültek, hogyan készült a negatív forma, aztán pedig hogyan öntötték ki a csövet és hogyan szerelték össze az ágyút. Kimondottan érdekes volt, a hosszú ágyúcsövek kiöntése, hiszen ehhez mélyebb üregre volt szükség mint az ágyú csövének a hossza. Kemény munka lehetett az ágyúöntés, ugyanúgy, mint bármilyen középkori fegyverkészítő munka. Tisztelet érte azoknak, akik ezt választották.

2015. január 25., vasárnap

Karácsony előtt Budapesten II.


Fahasáb karácsonyfa


Sziget Eye Erzsébet tér
Budapest
Alkonyati fények
A sushi után a Károly körúton folytattunk utunkat a Deák térről az Erzsébet tér felé. Szinte rögtön szemünkbe ötlött a fahasábokból összeállított "karácsonyfa". Körbe is jártuk rendesen, majd mentünk az illatok irányába. A téren mindenféle finomságokat árultak, de mi már jóllaktunk a sushival, így attól nem kellett tartanunk, hogy emiatt ürül ki a pénztárcánk. Annál is inkább, mert itt volt az óriáskerék. Eredetileg csak októberig tervezték ide felállítani, de aztán úgy tűnik másképp döntöttek. A 65 m magas kerékre mi is felszálltunk(nem igazán lehetett olcsó mulatságnak nevezni a 10 percet) annál is inkább mert éppen akkor készült lemenni a nap. Gondoltam, hátha elkapok valami szép felvételt, de nem igazán jött össze. Persze leginkább azért, mert lusta voltam cipelni a nagy gépet, és csak a mobil volt nálam. Azzal is sikerült már jó képet készíteni, de azt még éppen csak valamennyire ismerem. Fentről egy kicsit más volt a világ. Pl. alkonyati fényben fürödtek a Szent István bazilika tornyai. Bár december 19-t írtunk mégis sok fán volt még falevél.


Szent István Bazilika
Őszi fa télen












Máskor is elő szokott fordulni, de ebben az évben hasonlóan a tavalyihoz, elég későn jött a lehűlés. Októberben ugyan megijesztett egy kicsit a hirtelen bejött hideg levegő, de az nem volt tartós. Ahogy most január vége felé elnézem, nálunk ebben az évben is szinte kimarad a tél. A Dunántúl már ezen a télen már másodszor van hótakaró alatt, nálunk csak egyszer volt még a múlt évben karácsony előtt egy kevés. Ezután még következett a Vörösmarty tér az elmaradhatatlan karácsonyi vásárral. Körbejártuk, sok szépséget láttunk a fővároshoz méltó árakkal. Itt Egerben is volt karácsonyi vásár egy a Dobó téren, egy a Katona téren, s még egy az Agria Park bevásárlóközpontban.


Édességek
Gyertyák
Virágok
Ezután megint egy első kóstolás következett méghozzá egy eléggé különleges ital a Bubu Bubble Tea. Lehet zöld teát, gyümölcs teát, vagy kókusztejet kérni s hozzá mindenféle ízű buborékokat változatos színekben. A hőmérsékletén is lehet változtatni, van hideg, langyos és meleg változat.  Ez tényleg ízlett, ide még biztosan vissza fogok térni.
Még volt egy kis időnk a busz hazaindulásáig, így aztán még néztünk egy kis karácsony előtti fényeket a városban, de előtte még bementünk egy izraeli tervező boltjába, ahol a kirakatban valódi élő modell állt az egyik ruhában. Valószínűleg ez egy karácsony előtti reklámfogás volt, de mindenképpen érdekes volt, ahogy kommunikált az utcai nézelődőkkel. ("természetesen" olyan vékony volt, ahogy a mai médiák által kommunikált "szépségideálnak" felelt meg) Bent a ruhák mellett ékszerek is voltak. Na ezeket sem éppen a mi pénztárcánknak tervezték, de azért jól esett megnézni. Nem mondom, hogy nem tudtam volna választani akár a ruhák, akár az ékszerek közül, de nem igazán tudnám hová felvenni. Nem igazán mozgok olyan helyszíneken, ahol ez megfelelő öltözék lenne.

Karácsonyi fények

Eddig igazán nem lehetett azt mondani, hogy hideg lett volna, de ezután elsétáltunk nagyjából az Erzsébet híd közepéig, s ott már egy kicsit hűvösebben fújt a szél, úgyhogy nem csodáltuk túlzottan sokáig Buda és Pest esti fényeit, de a sirályok nem egészen így éreztek, ők simán úsztak a Dunában vagy éppen felreppentek a levegőbe, ha egy hajó megzavarta őket.

Lánchíd
Erzsébet híd
Hamarosan aztán ebből pontosan a szél miatt elegünk lett, így elindultunk a buszállomás felé. Jó egy kirándulós nap volt, s az időjárás tényleg kedvezett nekünk a fővárosban. Este tudtuk meg, hogy itthon egész nap ködös hideg volt, míg minket ez Budapesten nem fenyegetett, hiszen szinte végig sütött a nap és kellemes volt az időjárás is. Legközelebb tavasszal fogunk ellátogatni erre, akkor a Fűvészkert lesz a cél. Talán április elején fognak nyílni a japán cseresznye s olyankor egyéb programok is szoktak lenni a Sakura ünnephez kapcsolódóan.




2015. január 24., szombat

Karácsony előtt Budapesten I.

December végén közös utazási programot szerveztünk a lányommal Meg szeretett volna néhány dolgot mutatni nekem. Előtte azt is megemlítette, hogy a  Természettudományi Múzeumban jelenleg, éppen egy Múmiavilág című időszakos kiállítás van. Ez nála finom célzás, hogy szeretne elmenni. Korábban láttuk az időszakos kiállítást a váci múmiákról. Ez most egy kicsit más volt. Benne voltak a váci múmiák is, sőt arról elég bő volt az információ, tekintve, hogy azt ténylegesen nem is olyan régen fedezték fel, s elég nagy nemzetközi érdeklődést is kiváltott, ráadásul, ha sikerrel jár a tudományos kutatás, akkor egy eléggé jelentős orvosi felfedezéssel is gazdagodhat a világ. Megfigyelték ugyanis, hogy voltak olyanok, akik ugyanabban a környezetben voltak, hasonló körülmények között és mégsem betegedtek meg tuberkulózisban vagy ha megbetegedtek, akkor a betegség nem volt súlyos, hanem meggyógyultak.. Egy angol kutató vezetésével arról folyik a vizsgálat, hogy ezek az emberek a DNS-ükben rendelkeznek egy olyan génszakasszal, ami segít ellenállni a betegségnek. Úgy tűnik talán ezt a váci múmiák segítségével segítségével sikerül kideríteni. Akit ez jobban érdekel, itt utánaolvashat. Úgy gondolom lenne jelentősége, hiszen napjainkban is azt halljuk, hogy ez a betegség újra elterjedőben van. De nemcsak ezen betegség esetében használhatnák fel ezt az információt, hanem értékes ismeret lenne a többi betegség gyógyításával vagy megelőzésével kapcsolatban is


Ez a kiállítás azonban nemcsak a váci múmiákról szólt, arról már évekkel korábban 2006-ban rendeztek itt egy bemutatót. Természetesen azon is ott voltunk néhány évvel ezelőtt, így aztán ezt sem hagyhattuk ki. Itt múmiákat láthattunk öt földrészről, amelyek múmiacsere révén juthattak el hozzánk. Ennek a cserének alapját képezték a váci múmiák, amelyeket a mannheimi múzeumnak adtak kölcsön. Az ottani kiállítás, amelyet oda terveztek, akkora sikert aratott, hogy vándorkiállítássá alakult, s keresztül-kasul bejárta Európát, s Amerika 9 városába is eljutott, hatalmas sikert aratva. Így érkezett a kiállítás Budapestre
Sok érdekes ismeretet lehetett szerezni. Eddig is tudtam, hogy nemcsak az egyiptomiak mumifikálták a holttesteket, hanem máshol is tartósították hasonló módon a testeket. A kiállításon láthattunk múmiákat az amerikai indiánok földjéről, s Dél-Amerikai Peru területéről is. Láttunk természetes úton mumifikálódott testeket is, amelyek hasonlóan a váci múmiákhoz a környezeti feltételek speciális együttléte miatt váltak szinte örök életűvé. Ide erről nem tehetek be képeket, ott nem lehetett fényképezni, még fizetés ellenében sem. Így ide inkább egy ismertetőt rakok be, ahová képeket is tettek fel a kiállításon láthatókról.

Előtte bementünk a múzeum előcsarnokában nyitva levő ásványboltba, ahol egyik ámulatból a másikba estünk. Eddig még nem láttam élőben meteorkövet, most már ezt is kipipálhatom, ott ékszereket lehetett belőle vásárolni. Nincs egy árban a földi ásványokkal, s az aranyhoz hasonlóan grammban mérik.


A múzeum után elmentünk első sushi kóstolásomra, amiből aztán ebéd lett a Klauzál téren. Nem mondhatom, hogy nagyon kedvelem, de azért még máskor is fogok belőle enni. Kicsit furcsa volt, a szójával és a gyömbérrel ízlett, a wasabi azért erősebbnek bizonyult tőlem.  Innen már a belváros fel indultunk. 

Most idáig jutottam, a következőben majd folytatom.

2014. november 23., vasárnap

Bélapátfalva - Bélháromkúti Apátság

Bélkő és az apátság

Szilvásváradról viszonylag korán indultunk el. A kocsiban megszólaltam, hogy itt van a környéken a Bélháromkúti Apátság is. Több sem kellett a lányomnak, induljunk nézzük meg azt is. Tudtam melyik úton kell megközelíteni. Meg szerettem volna állni a temető parkolójában, de ez az új építése miatt nem sikerült, sőt tovább sem lehetett menni gépkocsival. Ez mondjuk nem is volt baj, mert egyébként is gyalog szerettünk volna odáig felmenni. Egy ilyen értékes középkori templomot nem lenne illendő a XX. század technikájával megközelíteni. Kell a lelki felkészülés.
A Bélháromkúti apátságot 1232 májusában alapította II. Kilit egri püspök. Az alapító Kilit püspök minden bizonnyal a Bél nemzetségből származott, így akár családi monostornak is lehet tekinteni. Alátámaszthatja ezt az is, hogy a környéken 3 olyan helységnév van, amiben a bél szerepel. Alapítás után szinte azonnal elkezdték az építkezést, amit a tatárjárás idején - mivel a közelben is folytak harcok - szüneteltettek. A tatárjárásig a monostor keleti szárnya és a templom falainak egy része készült el. Utána másik építő folytatta az építkezést, s 1246-ban már éltek itt szerzetesek is. Számos probléma miatt a XVI. század végére teljesen elnéptelenedett az apátság. A templomot az 1700-as években már csak romokban említik. A barokk korban aztán helyreállítják és Erdődy püspök szentelte fel újra.

A XX. században megkezdték a templom helyreállítását, amely a 60-as évekre fejeződött be. Ekkor lettek feltárva az elpusztult monostor alapfalai.
Erdő mélyén bűjik meg az apátság
Ahogy elindulunk a faluból, a temető mellett visz el az utunk. Az úttal szemben a Bélkő hegy kimart hegytetője látszik. Hamarosan az erdő fái között megbújva előtűnik a templom teteje. Közelebb érve egyre jobban látszanak az épület falai. A parkolóban folyó építkezésről megtudtam, hogy nemsokára a falut majd a temetőn keresztül is meg lehet közelíteni, nem szükséges az autóúton menni. A templom főbejárata előtt már elég hosszan készen volt a gyalogút, de nem tudták megmondani, hogy össze van-e már kötve az alsó területtel.


Kálváriadomb
Bélháromkúti apátság nyugati homlokzat
Így aztán a parkoló felől közelítettük meg a déli oldalát, amelyhez a monostor falai is csatlakoznak. Rögtön jobb kéz felé egy kálváriadombot láttunk. Mellette vezetett az út monostor falai közé, s a templom mellé. A templom latin kereszt alakú, de torony nincs az épületen, ez felel meg a ciszterci rend előírásainak. Legdíszesebb a nyugati főhomlokzat, a bejárati ajtó felett rózsaablak van beépítve. Szép megoldás a vörös és szürke kövekből alkotott fal a főbejárat körül. A látogatást a déli mellékhajóba nyíló oldalajtón át tehetjük meg. Ez az ajtó eredetileg a laikus testvérek közlekedését segítette. Mivel szombaton délután voltunk ott, így nyitva is találtuk. Kifizettük a belépődíjat s megismerkedhettünk a templombelsővel és építésének történetével. A fényképezés itt tilos volt a belső térben, nem voltam olyan ügyes, hogy a telefonom hangját lenémítva készítsek egy-két belső képet. Így aztán, hogy ne maradjunk le róla kerestem néhány képet, amit itt meg lehet nézni. A belső berendezés barokk, ez jellemzi a főoltárt is. Az oltárképem Mária mennybemenetelét láthatjuk. A templom déli mellékszentélyben áll legértékesebb oltára a Szent Imre oltár. A szószék és a hangvető is jellegzetes barokk alkotás.

Monsotor falai és a forrás
A belső után még sétáltunk egy kicsit a monostor alapfalai között, s felfedeztük, hogy itt is van egy forrás, amihez néhány lépcső vezet le. A kép bal oldali falai között között láthatjuk a levezető lépcsőt. Kellemes volt inni a hűvös vízből. Már ideje volt indulni visszafelé. Az út végét a temetőn keresztül tettük meg, igen érdekes volt, hogy a síremlékek mögött, felett a Bélkő foghíjas hegye őrködik. A temetőben még felfedeztünk egy múlt rendszert idéző síremléket is, gondolom ott senkit nem zavart a csillag.



Temető a Bélkő alatt


2014. november 17., hétfő

EVBK kirándulás - Széphalom



Emlékhely
Emlékhely
Ma az Egri Várbaráti Kör szervezésében kiránduláson vettünk részt a családdal. Utazásunk első állomása Széphalom volt, ahol Kazinczy Ferenc előtt róttuk le tiszteletünket látogatásunkkal a Kazinczy Emlékcsarnokban és a Magyar Nyelv Múzeumában. Először a jegyeket vásárolta meg a csoportvezetőnk, mi addig szétnéztünk egy kicsit a földszinten, ahol egy közösségi tér is szolgálja a irodalmi estekkel, koncertekkel, kulturális találkozókkal az anyanyelvünk jobb megismerését. Első állomásunkon idegenvezetőnk ismertette a család történetét, valamint a csarnok keletkezését. Az évezred elején a Magyar Állam felújíttatta kívül és belül, ez azt jelentette, hogy a fényképeket restaurálták, az aranyozást a mennyezet mintáin újra elkészítették. Az emlékhely kialakítása a Ybl tervei alapján történt. 1873-ra épült meg Kazinczy elpusztult lakóházának helyén görög templom mintájára. A lányom mondta is: Anya, hasonlóan nézett ki a párizsi Pantheon is.


sírkert
A csarnokot 1879 óta lehet látogatni, a gyűjtemény és mai berendezése 1882 óta napjainkig szinte folyamatosan bővül. Legutóbb két tablóval lett gazdagabb, amelyek közül az egyik Kazinczy barátait mutatja be. Megismerkedtünk a költő, nyelvújító munkásságával, műveiről is volt szó.
Az emlékhely látogatása után lehetett egy kicsit sétálni a parkban, ahol több növényt is ismertető tábla mutat be. Mire végeztünk az épületben egy kicsit a nap is átsütött a ködfátyolon. Ahogy az ajtón kilépünk egy gyertyánfasor vezet a sírkerthez, aminek érdekes a története. Kazinczy első gyermekének halála után rögtön írt a kassai püspöknek, hogy engedélyt kérjen a hely felszentelésére. Szerette volna ha gyermeke halála után is közel marad a családhoz tényleges értelemben is. Ezután nagyon sok családtagot temettek ide.

Betűkereső
"Lóugrás"
Most már következett a Magyar Nyelv Múzeuma. Ez nekem is teljesen újdonság volt, hiszen ez nem olyan régen került átadásra, amikor pedig én először - még gimnazista éveim alatt - voltam itt, akkor még csak az emlékhely és a sírkert állt. Először a Nyelvlesen kiállítást néztük meg, ami nem volt egyszerű nézegetés, hanem bizony "kemény" feladatmegoldás. A csoport 3 kisebb társaságot alkotott (a mi családunkhoz egy idősebb házaspár csatlakozott), amelyeknek választani kellett, hogy melyik szereplő nevében oldják meg a feladatokat. Mi Kőrösi Csoma Sándort választottuk, így a zöld feladatokat kellett a megfelelő sorrendben végiglátogatni és megoldani. Voltak könnyebbek és nehezebbek is. Első feladatunk egy betűkereső játék volt, aminek az eredménye egy titkosírás lett. Ezt is meg kellett fejteni egy kód segítségével. Következő feladatunk egy asztalra írt betűsor megfejtése volt. Majd egy szókirakó piramis segítségével meg kellett találni a tárlóban egy tárgyat, majd pedig egy sakktáblán lóugrás lépéssel kellett egy utasítást megfejteni, amely a mondat utolsó szavait jelentette. Nekünk ez volt a legnehezebb, mert ráhagyatkoztunk a társunk felolvasására a feladat elején s utána nem olvastuk el még egyszer. Így aztán nem az utasítást kerestük, hanem a mondat befejezését. Itt egy kis segítséget is igénybe vettünk, így aztán hamarabb lett a megoldás, s már mentünk is tovább a Magyar Nyelv múltja, jelene és jövője c. kiállításra.

Szópiramis


Itt aztán végigmehettünk a nyelv kialakulásán, a tájnyelveken, nyelv segítségére szolgáló hanglejátszó eszközökön. Könnyű volt a tájnyelveket megismerni, hiszen nem kellett csak a leírásra hagyatkozni, hanem audió eszközön is meg lehetett hallgatni élőben is a beszédet. A kiállítás végén nyelvi számítógépes játékokkal tesztelhettük a magyar nyelvismeretünket.


Ezzel aztán már végeztünk is a kiállítással. Még indulás előtt meglátogattuk a kávéautomatát, de közben sem unatkoztunk, hiszen a falakon érdekes meghatározások fogadtak, ami nemegyszer mosolygásra késztetett.

2014. október 13., hétfő

Szilvásvárad - Szalajka-völgy


Őszi erdő

Tó ősszel
Ma a lányom napja volt (okt.11.), mivel kerek évfordulót ünnepelt. Ennek tiszteletére kért egy kirándulást. Indultunk tehát Szilvásváradra. Lehet ez nem tűnik valami eredeti kívánságnak, de eddig ott mindig jól éreztük magunkat, s különben is ősz van, szinte ilyenkor legszebb a természet. Nem is bántuk meg. A sokszínű falevelek varázslatos hangulatot kölcsönöztek, egy megmásíthatalan őszi hangulatot. A párás levegő nem engedte ugyan a jellegzetes kék őszi égboltot, de ez is hozzáadta a hangulatot. 


Éttermek
Út a völgyben
Az autót a parkolóban hagytuk, s napsütésben kezdtünk sétálni a Fátyol vízesés felé. Először természetesen elhaladtunk az éttermek sora mellett, aztán a bazársor következett. Nemsokára elhagytuk a kisvasút induló állomását is. Másodsorban a cél a füstölt pisztráng volt. Tehát felfelé hamarosan elhaladtunk a patak több kanyarulata mellett, nem beszélve a kis zúgókról, s a vadas bemutatóról.

Kisvonat
Nemsokára elértünk a Szalajka-Halastó állomáshoz. Itt láttuk meg, hogy ma van (okt. 11.) a kisvasút napja, s ez alkalommal gyakrabban járnak a vonatok, s napközben több program is van a kisvasúttal kapcsolatban. Most már sajnálom, hogy korábban nem tájékozódtam ezzel kapcsolatban, hiszen du. 2 órától fotóvonat indult. Gondolom ez azt jelentette, hogy útközben többször is megállt a szerelvény érdekes fotótéma miatt. Ebben az évben ugyan lemaradtam róla, de ami késik, az nem múlik, lesz még ilyen biztos jövőre is. A jó időt pedig majd megrendeljük az égieknél.

Tő növényekkel
Tó oldala


Továbbiakban elhaladtunk a halastavak mellett, s szerencsére nyitva volt a füstölt hal áruda. Ez azért már elég jelentősen kibővült legutolsó látogatásunk óta. Most már meleg ételt is lehet itt kapni, de természetesen csak pisztrángból készülteket.

Bővült a kínálat káposztasalátával, kályhában sült pisztránggal és más pisztrángból készült finomsággal. Eleve ez volt a cél, de azért felmentünk a Fátyol-vízesésig, mert úgy gondoltuk – a patak vízhozama alapján – eléggé tele lehet most, így aztán tényleg a nevében mondott fátyolra hasonlít. Nem is csalódtunk benne. Én kb. 3 évvel ezelőtt láttam hasonló bő vizet.

Füstölt pisztráng
Ez maradt belőle
Mivel nagyon jó volt az idő, így kirándulók is voltak bőségben. Mi is néhány fénykép készítése el is indultunk visszafelé. Hamar elértünk a füstölt pisztrángot árusító helyhez, ahol ki is kértük az ebédünket. Utólag még egy pohár forró teát is kértem, mert az időjárás ott ülve nem igazán volt szívmelengető, inkább egy kicsit hűvös. Kellemesen felmelegített.


Őszi erdő
Dámszarvas a vadasparkban
Villa Negra
Ebéd után még szétnéztünk egy kicsit a tó partján, s meglátogattuk a vadasparkot is. Innen már hamar leértünk az éttermekhez, ahol természetesen még édességhiány pótlására venni kellett vattacukrot. Már sajnos ez sem egészen a régi. Nekem másképpen él az emlékezetemben. Valahogy mintha tovább maradt volna vattaszerű, de az is lehet, hogy a levegő párás volta okozta a csomósodást.  Azért elfogyott gyorsan. Hamarosan ott is voltunk a parkolóban és indulhattunk haza. Az idő és a természet gyönyörű volt a napsütésben. Külön élményt jelentett a vizekbe belehulló falevelek.