Bélapátfalva - Bélháromkúti Apátság

Bélkő és az apátság

Szilvásváradról viszonylag korán indultunk el. A kocsiban megszólaltam, hogy itt van a környéken a Bélháromkúti Apátság is. Több sem kellett a lányomnak, induljunk nézzük meg azt is. Tudtam melyik úton kell megközelíteni. Meg szerettem volna állni a temető parkolójában, de ez az új építése miatt nem sikerült, sőt tovább sem lehetett menni gépkocsival. Ez mondjuk nem is volt baj, mert egyébként is gyalog szerettünk volna odáig felmenni. Egy ilyen értékes középkori templomot nem lenne illendő a XX. század technikájával megközelíteni. Kell a lelki felkészülés.
A Bélháromkúti apátságot 1232 májusában alapította II. Kilit egri püspök. Az alapító Kilit püspök minden bizonnyal a Bél nemzetségből származott, így akár családi monostornak is lehet tekinteni. Alátámaszthatja ezt az is, hogy a környéken 3 olyan helységnév van, amiben a bél szerepel. Alapítás után szinte azonnal elkezdték az építkezést, amit a tatárjárás idején - mivel a közelben is folytak harcok - szüneteltettek. A tatárjárásig a monostor keleti szárnya és a templom falainak egy része készült el. Utána másik építő folytatta az építkezést, s 1246-ban már éltek itt szerzetesek is. Számos probléma miatt a XVI. század végére teljesen elnéptelenedett az apátság. A templomot az 1700-as években már csak romokban említik. A barokk korban aztán helyreállítják és Erdődy püspök szentelte fel újra.

A XX. században megkezdték a templom helyreállítását, amely a 60-as évekre fejeződött be. Ekkor lettek feltárva az elpusztult monostor alapfalai.

Erdő mélyén bűjik meg az apátság

Ahogy elindulunk a faluból, a temető mellett visz el az utunk. Az úttal szemben a Bélkő hegy kimart hegytetője látszik. Hamarosan az erdő fái között megbújva előtűnik a templom teteje. Közelebb érve egyre jobban látszanak az épület falai. A parkolóban folyó építkezésről megtudtam, hogy nemsokára a falut majd a temetőn keresztül is meg lehet közelíteni, nem szükséges az autóúton menni. A templom főbejárata előtt már elég hosszan készen volt a gyalogút, de nem tudták megmondani, hogy össze van-e már kötve az alsó területtel.

Kálváriadomb

Bélháromkúti apátság nyugati homlokzat

Így aztán a parkoló felől közelítettük meg a déli oldalát, amelyhez a monostor falai is csatlakoznak. Rögtön jobb kéz felé egy kálváriadombot láttunk. Mellette vezetett az út monostor falai közé, s a templom mellé. A templom latin kereszt alakú, de torony nincs az épületen, ez felel meg a ciszterci rend előírásainak. Legdíszesebb a nyugati főhomlokzat, a bejárati ajtó felett rózsaablak van beépítve. Szép megoldás a vörös és szürke kövekből alkotott fal a főbejárat körül. A látogatást a déli mellékhajóba nyíló oldalajtón át tehetjük meg. Ez az ajtó eredetileg a laikus testvérek közlekedését segítette. Mivel szombaton délután voltunk ott, így nyitva is találtuk. Kifizettük a belépődíjat s megismerkedhettünk a templombelsővel és építésének történetével. A fényképezés itt tilos volt a belső térben, nem voltam olyan ügyes, hogy a telefonom hangját lenémítva készítsek egy-két belső képet. Így aztán, hogy ne maradjunk le róla kerestem néhány képet, amit itt meg lehet nézni. A belső berendezés barokk, ez jellemzi a főoltárt is. Az oltárképem Mária mennybemenetelét láthatjuk. A templom déli mellékszentélyben áll legértékesebb oltára a Szent Imre oltár. A szószék és a hangvető is jellegzetes barokk alkotás.

Monsotor falai és a forrás

A belső után még sétáltunk egy kicsit a monostor alapfalai között, s felfedeztük, hogy itt is van egy forrás, amihez néhány lépcső vezet le. A kép bal oldali falai között között láthatjuk a levezető lépcsőt. Kellemes volt inni a hűvös vízből. Már ideje volt indulni visszafelé. Az út végét a temetőn keresztül tettük meg, igen érdekes volt, hogy a síremlékek mögött, felett a Bélkő foghíjas hegye őrködik. A temetőben még felfedeztünk egy múlt rendszert idéző síremléket is, gondolom ott senkit nem zavart a csillag.

Temető a Bélkő alatt