2013. november 25., hétfő

Bükk - Mész-hegy III. Bújó, sziklahelyiség, barlanglakás?






Majdnem sikerült valami félrevezetést eszközölnöm. Tulajdonképpen háromféle, kőzetbe vájt valamiről beszélhetünk. A legegyszerűbb a bújó. Ez egy sziklába (ált. riolittufába) vájt vagy természetesen kialakuló üreg, ami a nevében is benne van, elbújásra szolgált. Hogy mi elől vagy mivel, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Lehet ugye az eső, az időjárás elől, de lehet a pandúrok elől, aztán az ott élt többi ember elől behúzódni rövidebb-hosszabb időre. Abban tényleg nincsen semmi a talajon és az oldalát alkotó sziklán kívül.
A Mész-hegy oldalába én korábban barlanglakásnak mondtam a sziklába vájt üreget, pedig az csak un. sziklahelyiség. Mi a különbség a kettő között? A barlang lakás a már meglévő települések közelében a legszegényebbek lakóhelye vagy alkalmas helyen sziklába vájt lakhatásra is alkalmas helyiségek összessége, amelyben akár komoly lakásfelszereltség is lehet. Itt jelen esetben egy ilyet sem láttam. Egerszalók határában viszont éppen 2009-nem újítottak fel egy utcányi részt (egy másik bejegyzés témája lesz). Az teljes egészében látogatható, s ott tényleg szinte lakásokról lehet beszélni.
Itt a hegyen a két egyszerűbb forma, a bújó és az egyszerű sziklahelyiség fordul elő. Az első, a bújó sok helyen megtalálható. Az is előfordult, hogy először ily helyiségekben telepedtek meg az emberek, aztán ahogy jobban megismerték a környéket, s felfedezték a környék ehető bogyóit, gyümölcseit, felhasználható fáit, egyre több növényt próbáltak ültetni, majd állatokat tartani. Ha valaki figyelmesen sétál az ilyen környéken, akkor könnyen felfedezhet almafát, naspolyát, valamint elvadult szőlő indáit. Ez a legegyszerűbb forma.
A sziklahelyiségek már ténylegesen emberi tevékenység miatt alakultak ki. A helyi építkezéshez kapcsolódó tevékenység a kőbányászat. Az ilyen kőbányákban általában kemény mészkövet (Vértes, Gerecse) vagy puhább tufákat (Bükk-alja, Zemplén). A kőbányászat helyén alacsonyabb, magasabb partfal alakul ki, amelynek az aljához un. teraszok csatlakoztak, amin a kőfaragók jártak. A bányászok nem alkalmaztak boltíveket, azzal a lakás feletti kőréteg gyengül meg.
A tevékenységüket végző emberek aztán a frissen kialakult falban gyakran nyílásokra, üregekre bukkantak. Ezeket először a felfedezés után élelem tárolására, szerszámok elrejtésére vagy eső előli menedéknek használták. Ha nagyobb volt az üreg, akkor melegedhettek, főzhettek is egy ilyen „hajlékban”. Innen aztán már nem kellett sok ahhoz, hogy éjszakai szállásnak is alkalmas helyiséget alakíthassanak ki. Így aztán a fárasztó bányászat után nem mentek haza minden nap a távoli családhoz, hanem ilyen „lakásokban” éjszakáztak.
A Bükk-alján ma 18 település mellett nézhetünk meg barlanglakásokat, köztük a két nagy város Miskolc és Eger mellett is, de számtalan kisebb falu közelében is felfedezhetjük ezeket a kezdetleges lakásokat. Majd mindegyik helyen megvan a keletkezésük története is valamilyen módon magyarázva. Ezek egyike, másika valóban lehetett így is, de azért vannak benne regényesebb elképzelések is. Pl. Ostoroson a falu lakói ezen lakások keletkezését is a török időkre helyezik, úgy gondolták az emberek vájták ki ezeket az üregeket, hogy a támadók elől menedéket nyújtsanak. Ez a regényesebb változat, hiszen amikor jöttek a törökök nem nagyon volt arra idő, hogy több m3-nyi követ kifejtsenek elbújás céljára. Valószínűbb az a lehetőség, hogy a már meglévő, hegyoldalba jól elrejtett borospincékbe menekültek a lakosok, később aztán ezeket átalakították, s bővítették, hogy lakhatóak legyenek.
Érdekesség még az is, hogy sokszor a „lakások” homlokzati fala a bejárat körül mélyebb síkban van. Ennek az az oka, hogy az ismétlődő fagyási ciklusok miatt a tufa viszonylag könnyen mállik, ezért az ott lakók ezeket a mállott részeket folyamatosan visszavésték.

Az általunk meglátogatott sziklahelyiségekben megtalálhatók az alvásra használt padok, a tűzhely füstelvezetéssel, a lakáson kívül víz tárolására alkalmas „medence”, s gondolom fa vagy termény tárolására kialakított bemélyedés. Ablakai nem, vagy csak nagyon kicsik voltak, s az ajtókon való bebújáshoz is gyakran le kell hajtania fejét a mai kor emberének. Ennek praktikus oka, a meleg inkább bent maradjon. Ezek egyszerűek, de a múlt nyáron Egerszalókon járva megnéztem a felújított barlanglakásokat is, s azok már ténylegesen lakásoknak nevezhetőek, normál berendezési tárgyakkal, csak nem tégla, vagy bányászott tufakő adja a határoló falakat, hanem maga a riolittufa. Az önkormányzat skanzent alakított ki bennük.
Lehetne még oldalakon át írni, de azokat majd más barlanglakások meglátogatásakor hozom az olvasók tudomására.
Manapság már nemcsak ilyen barlanglakásokat lehet látni, az  erdőt járva sokszor találkozunk a mai kor embere által összetákolt valamiféle védelmet nyújtó hajlékkal, amelyeket azok az emberek alkottak, akik ilyen vagy olyan ok miatt homeless státusúak. Sajnálatra méltóak még akkor is, ha lehet saját maguk is tettek róla, hogy ilyenné lettek.





Nem szeretném azonban lehangolóan befejezni ezt a témát, hiszen elsősorban azt szerettem volna megmutatni, hogy az emberek mennyire fel tudják használni a környezetük lehetőségeit. Fentebb írtam, hogy az ilyen hajlékok környékén sokszor találni ehető gyümölcsöket termő fákat, bokrokat, amiket a régebben itt élő emberek gondoztak így biztosítva maguknak valamennyi élelmet.




2 megjegyzés: