Az Ilona-völgy ősszel

Ezt a hegységet még csak most fedezem fel jobban, hiszen szinte a közepében dolgozom. Már van róla nem egy fényképem, de soha nem lehet abbahagyni a felfedezést. Íme az első benyomások ősszel.

Ezek a kép még teljesen kora ősszel készültek, a levelek még alig színesednek az Ilona-völgybe vezető úton.

A záporvíztároló mellől a színesedő erdő.

Az erdő már magára öltötte színes ruháját.

  Az avarban is változnak a színek.

Gyönyörű napsütésben színpompás levelek kavalkádja fogad. 

A kökény még ugyan nem élvezhető minőségű, hiszen még nem csípte meg a dér, de ami késik az nem múlik.

Itt már az ősz végén járunk, a levelek nagy része is a talajra hullott.

Az ősznek van egy csúnya arca is, amikor köd van és esik az eső, de ilyennek is kell lennie, hiszen nem lehet mindig napsütés, mert az élethez vízre is szükség van.

S itt  újra visszatértünk a napsütéses időhöz, hogy azért vidámabban fejezzük be az őszi sétát.

Azért a kedvenc erdőmet nem hagyhattam ki. Ezt az erdőt most már három évszakon keresztül figyelhettem a tábor mögött, s jó néhány fénykép is készült. Nem lehet vele betelni, mert mindig más képet mutat, de sohasem ugyanazt, amit előző nap vagy akár az előző órában láttam. Még nagyon sok fényképet készítettem, s azokból is a leginkább tetszőket az albumomban is meg lehet nézni.