2014. november 23., vasárnap

Bélapátfalva - Bélháromkúti Apátság

Bélkő és az apátság

Szilvásváradról viszonylag korán indultunk el. A kocsiban megszólaltam, hogy itt van a környéken a Bélháromkúti Apátság is. Több sem kellett a lányomnak, induljunk nézzük meg azt is. Tudtam melyik úton kell megközelíteni. Meg szerettem volna állni a temető parkolójában, de ez az új építése miatt nem sikerült, sőt tovább sem lehetett menni gépkocsival. Ez mondjuk nem is volt baj, mert egyébként is gyalog szerettünk volna odáig felmenni. Egy ilyen értékes középkori templomot nem lenne illendő a XX. század technikájával megközelíteni. Kell a lelki felkészülés.
A Bélháromkúti apátságot 1232 májusában alapította II. Kilit egri püspök. Az alapító Kilit püspök minden bizonnyal a Bél nemzetségből származott, így akár családi monostornak is lehet tekinteni. Alátámaszthatja ezt az is, hogy a környéken 3 olyan helységnév van, amiben a bél szerepel. Alapítás után szinte azonnal elkezdték az építkezést, amit a tatárjárás idején - mivel a közelben is folytak harcok - szüneteltettek. A tatárjárásig a monostor keleti szárnya és a templom falainak egy része készült el. Utána másik építő folytatta az építkezést, s 1246-ban már éltek itt szerzetesek is. Számos probléma miatt a XVI. század végére teljesen elnéptelenedett az apátság. A templomot az 1700-as években már csak romokban említik. A barokk korban aztán helyreállítják és Erdődy püspök szentelte fel újra.

A XX. században megkezdték a templom helyreállítását, amely a 60-as évekre fejeződött be. Ekkor lettek feltárva az elpusztult monostor alapfalai.
Erdő mélyén bűjik meg az apátság
Ahogy elindulunk a faluból, a temető mellett visz el az utunk. Az úttal szemben a Bélkő hegy kimart hegytetője látszik. Hamarosan az erdő fái között megbújva előtűnik a templom teteje. Közelebb érve egyre jobban látszanak az épület falai. A parkolóban folyó építkezésről megtudtam, hogy nemsokára a falut majd a temetőn keresztül is meg lehet közelíteni, nem szükséges az autóúton menni. A templom főbejárata előtt már elég hosszan készen volt a gyalogút, de nem tudták megmondani, hogy össze van-e már kötve az alsó területtel.


Kálváriadomb
Bélháromkúti apátság nyugati homlokzat
Így aztán a parkoló felől közelítettük meg a déli oldalát, amelyhez a monostor falai is csatlakoznak. Rögtön jobb kéz felé egy kálváriadombot láttunk. Mellette vezetett az út monostor falai közé, s a templom mellé. A templom latin kereszt alakú, de torony nincs az épületen, ez felel meg a ciszterci rend előírásainak. Legdíszesebb a nyugati főhomlokzat, a bejárati ajtó felett rózsaablak van beépítve. Szép megoldás a vörös és szürke kövekből alkotott fal a főbejárat körül. A látogatást a déli mellékhajóba nyíló oldalajtón át tehetjük meg. Ez az ajtó eredetileg a laikus testvérek közlekedését segítette. Mivel szombaton délután voltunk ott, így nyitva is találtuk. Kifizettük a belépődíjat s megismerkedhettünk a templombelsővel és építésének történetével. A fényképezés itt tilos volt a belső térben, nem voltam olyan ügyes, hogy a telefonom hangját lenémítva készítsek egy-két belső képet. Így aztán, hogy ne maradjunk le róla kerestem néhány képet, amit itt meg lehet nézni. A belső berendezés barokk, ez jellemzi a főoltárt is. Az oltárképem Mária mennybemenetelét láthatjuk. A templom déli mellékszentélyben áll legértékesebb oltára a Szent Imre oltár. A szószék és a hangvető is jellegzetes barokk alkotás.

Monsotor falai és a forrás
A belső után még sétáltunk egy kicsit a monostor alapfalai között, s felfedeztük, hogy itt is van egy forrás, amihez néhány lépcső vezet le. A kép bal oldali falai között között láthatjuk a levezető lépcsőt. Kellemes volt inni a hűvös vízből. Már ideje volt indulni visszafelé. Az út végét a temetőn keresztül tettük meg, igen érdekes volt, hogy a síremlékek mögött, felett a Bélkő foghíjas hegye őrködik. A temetőben még felfedeztünk egy múlt rendszert idéző síremléket is, gondolom ott senkit nem zavart a csillag.



Temető a Bélkő alatt


2014. november 17., hétfő

EVBK kirándulás - Széphalom



Emlékhely
Emlékhely
Ma az Egri Várbaráti Kör szervezésében kiránduláson vettünk részt a családdal. Utazásunk első állomása Széphalom volt, ahol Kazinczy Ferenc előtt róttuk le tiszteletünket látogatásunkkal a Kazinczy Emlékcsarnokban és a Magyar Nyelv Múzeumában. Először a jegyeket vásárolta meg a csoportvezetőnk, mi addig szétnéztünk egy kicsit a földszinten, ahol egy közösségi tér is szolgálja a irodalmi estekkel, koncertekkel, kulturális találkozókkal az anyanyelvünk jobb megismerését. Első állomásunkon idegenvezetőnk ismertette a család történetét, valamint a csarnok keletkezését. Az évezred elején a Magyar Állam felújíttatta kívül és belül, ez azt jelentette, hogy a fényképeket restaurálták, az aranyozást a mennyezet mintáin újra elkészítették. Az emlékhely kialakítása a Ybl tervei alapján történt. 1873-ra épült meg Kazinczy elpusztult lakóházának helyén görög templom mintájára. A lányom mondta is: Anya, hasonlóan nézett ki a párizsi Pantheon is.


sírkert
A csarnokot 1879 óta lehet látogatni, a gyűjtemény és mai berendezése 1882 óta napjainkig szinte folyamatosan bővül. Legutóbb két tablóval lett gazdagabb, amelyek közül az egyik Kazinczy barátait mutatja be. Megismerkedtünk a költő, nyelvújító munkásságával, műveiről is volt szó.
Az emlékhely látogatása után lehetett egy kicsit sétálni a parkban, ahol több növényt is ismertető tábla mutat be. Mire végeztünk az épületben egy kicsit a nap is átsütött a ködfátyolon. Ahogy az ajtón kilépünk egy gyertyánfasor vezet a sírkerthez, aminek érdekes a története. Kazinczy első gyermekének halála után rögtön írt a kassai püspöknek, hogy engedélyt kérjen a hely felszentelésére. Szerette volna ha gyermeke halála után is közel marad a családhoz tényleges értelemben is. Ezután nagyon sok családtagot temettek ide.

Betűkereső
"Lóugrás"
Most már következett a Magyar Nyelv Múzeuma. Ez nekem is teljesen újdonság volt, hiszen ez nem olyan régen került átadásra, amikor pedig én először - még gimnazista éveim alatt - voltam itt, akkor még csak az emlékhely és a sírkert állt. Először a Nyelvlesen kiállítást néztük meg, ami nem volt egyszerű nézegetés, hanem bizony "kemény" feladatmegoldás. A csoport 3 kisebb társaságot alkotott (a mi családunkhoz egy idősebb házaspár csatlakozott), amelyeknek választani kellett, hogy melyik szereplő nevében oldják meg a feladatokat. Mi Kőrösi Csoma Sándort választottuk, így a zöld feladatokat kellett a megfelelő sorrendben végiglátogatni és megoldani. Voltak könnyebbek és nehezebbek is. Első feladatunk egy betűkereső játék volt, aminek az eredménye egy titkosírás lett. Ezt is meg kellett fejteni egy kód segítségével. Következő feladatunk egy asztalra írt betűsor megfejtése volt. Majd egy szókirakó piramis segítségével meg kellett találni a tárlóban egy tárgyat, majd pedig egy sakktáblán lóugrás lépéssel kellett egy utasítást megfejteni, amely a mondat utolsó szavait jelentette. Nekünk ez volt a legnehezebb, mert ráhagyatkoztunk a társunk felolvasására a feladat elején s utána nem olvastuk el még egyszer. Így aztán nem az utasítást kerestük, hanem a mondat befejezését. Itt egy kis segítséget is igénybe vettünk, így aztán hamarabb lett a megoldás, s már mentünk is tovább a Magyar Nyelv múltja, jelene és jövője c. kiállításra.

Szópiramis


Itt aztán végigmehettünk a nyelv kialakulásán, a tájnyelveken, nyelv segítségére szolgáló hanglejátszó eszközökön. Könnyű volt a tájnyelveket megismerni, hiszen nem kellett csak a leírásra hagyatkozni, hanem audió eszközön is meg lehetett hallgatni élőben is a beszédet. A kiállítás végén nyelvi számítógépes játékokkal tesztelhettük a magyar nyelvismeretünket.


Ezzel aztán már végeztünk is a kiállítással. Még indulás előtt meglátogattuk a kávéautomatát, de közben sem unatkoztunk, hiszen a falakon érdekes meghatározások fogadtak, ami nemegyszer mosolygásra késztetett.