Szilvásvárad - Szalajka-völgy

Őszi erdő

Tó ősszel

Ma a lányom napja volt (okt.11.), mivel kerek évfordulót ünnepelt. Ennek tiszteletére kért egy kirándulást. Indultunk tehát Szilvásváradra. Lehet ez nem tűnik valami eredeti kívánságnak, de eddig ott mindig jól éreztük magunkat, s különben is ősz van, szinte ilyenkor legszebb a természet. Nem is bántuk meg. A sokszínű falevelek varázslatos hangulatot kölcsönöztek, egy megmásíthatalan őszi hangulatot. A párás levegő nem engedte ugyan a jellegzetes kék őszi égboltot, de ez is hozzáadta a hangulatot. 

Éttermek

Út a völgyben

Az autót a parkolóban hagytuk, s napsütésben kezdtünk sétálni a Fátyol vízesés felé. Először természetesen elhaladtunk az éttermek sora mellett, aztán a bazársor következett. Nemsokára elhagytuk a kisvasút induló állomását is. Másodsorban a cél a füstölt pisztráng volt. Tehát felfelé hamarosan elhaladtunk a patak több kanyarulata mellett, nem beszélve a kis zúgókról, s a vadas bemutatóról.

Kisvonat

Nemsokára elértünk a Szalajka-Halastó állomáshoz. Itt láttuk meg, hogy ma van (okt. 11.) a kisvasút napja, s ez alkalommal gyakrabban járnak a vonatok, s napközben több program is van a kisvasúttal kapcsolatban. Most már sajnálom, hogy korábban nem tájékozódtam ezzel kapcsolatban, hiszen du. 2 órától fotóvonat indult. Gondolom ez azt jelentette, hogy útközben többször is megállt a szerelvény érdekes fotótéma miatt. Ebben az évben ugyan lemaradtam róla, de ami késik, az nem múlik, lesz még ilyen biztos jövőre is. A jó időt pedig majd megrendeljük az égieknél.

Tő növényekkel

Tó oldala

Továbbiakban elhaladtunk a halastavak mellett, s szerencsére nyitva volt a füstölt hal áruda. Ez azért már elég jelentősen kibővült legutolsó látogatásunk óta. Most már meleg ételt is lehet itt kapni, de természetesen csak pisztrángból készülteket.

Bővült a kínálat káposztasalátával, kályhában sült pisztránggal és más pisztrángból készült finomsággal. Eleve ez volt a cél, de azért felmentünk a Fátyol-vízesésig, mert úgy gondoltuk – a patak vízhozama alapján – eléggé tele lehet most, így aztán tényleg a nevében mondott fátyolra hasonlít. Nem is csalódtunk benne. Én kb. 3 évvel ezelőtt láttam hasonló bő vizet.

Füstölt pisztráng

Ez maradt belőle

Mivel nagyon jó volt az idő, így kirándulók is voltak bőségben. Mi is néhány fénykép készítése el is indultunk visszafelé. Hamar elértünk a füstölt pisztrángot árusító helyhez, ahol ki is kértük az ebédünket. Utólag még egy pohár forró teát is kértem, mert az időjárás ott ülve nem igazán volt szívmelengető, inkább egy kicsit hűvös. Kellemesen felmelegített.

Őszi erdő

Dámszarvas a vadasparkban

Villa Negra

Ebéd után még szétnéztünk egy kicsit a tó partján, s meglátogattuk a vadasparkot is. Innen már hamar leértünk az éttermekhez, ahol természetesen még édességhiány pótlására venni kellett vattacukrot. Már sajnos ez sem egészen a régi. Nekem másképpen él az emlékezetemben. Valahogy mintha tovább maradt volna vattaszerű, de az is lehet, hogy a levegő párás volta okozta a csomósodást.  Azért elfogyott gyorsan. Hamarosan ott is voltunk a parkolóban és indulhattunk haza. Az idő és a természet gyönyörű volt a napsütésben. Külön élményt jelentett a vizekbe belehulló falevelek.

Nyaralás Balaton I.

Martonvásár

Kastély

A Brunszvik kastély ugyan nem a Balaton mellett van, de úgy gondoltam út közben jó, ha megnézzük. Egy kevés reggeli és néhány kávé után meg is érkeztünk a kastélyhoz. A park bejáratánál jegyet kell vásárolni a belépésre. Ismertető nem jár hozzá, de még felhívás sem, hogy itt a füzet, ha akarom, vegyem meg. Így aztán a vendég hagyatkozhat a parkbeli eligazító táblákhoz. Ezek nem rosszak, de mégis kényelmesebb egy kézben tartott ismertető után beazonosítani a fákat, mint vissza és előretekintgetni a központi ismertetők alapján.

Szomorú japánakác

Arra azért felhívták a figyelmünket, hogy a kastélyba és az Óvodamúzeumba külön kell majd belépőt vásárolni. A parkban a férjem korábbi látogatása szerint indultunk el. Először elmentünk azon emberek mellszobrai mellett, akik a park kialakításában segédkeztek. Közben azért már megfigyelhettünk néhány fát az angolkert leginkább fásszárú gyűjteményében. Javarészt amiket megtaláltunk már ismertem korábbi tanulmányaim alapján, de egyet-egyet azért nem ártott pontosítani – ugye felejt az ember – s jól jött néhány új általam nem ismert egyed azonosítása is. A park történetében többféle facsoportokhoz más és más korok és telepítők köthetők. 

Híd a szigetre

Beethowen

A fák között hamar elment az idő, de körbejárva a parkot eljutottunk a tóhoz és a szigethez. Erős fahíd vezetett át, amin kisebb munkagépek is átjuthatnak szükség esetén. Ezt a szigetet közel egy évszázada Beethowen kedvenc tartózkodási helyeként emlegették. Ennek emlékezetére a múlt század elején a zeneszerző mellszobrát is itt avatták fel, sőt emlékfát is elneveztek róla A sziget közepén egy hangversenyteret rendeztek be, amelyet 1960-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt, megítélésem szerint több mint 1500 főre. Nyaranta, itt hangversenyeket rendeznek.

Mocsárciprus alatt

A sziget szélén egy hatalmas mocsárciprus áll – idős korára 30 m-nél is magasabbra nőhet – aminek mocsaras, nedves talajon a légző gyökerei cseppkőszerűen emelkednek a talaj fölé. Érdekes látványt nyújt ez a Magyarországon nem honos, nálunk csak díszfaként ültetett növény. (kibújt belőlem a biológia) Itt aztán elidőztünk egy kicsit, s közben nem egy szitakötőt láttunk, s megjelent egy szürke gém is. Lassan elindultunk a Beethowen emlékmúzeumba, mert hamarosan itt volt a nyitvatartási idő.

Korabeli szalon

Itt az anyagot 3 teremre osztották, az elsőben a Brunszvik család története kapott helyet, másodikban a család és Beethowen kapcsolatát igazoló képeket, dokumentumokat láthattunk, míg a harmadikban egy korhűen berendezett szoba kapott helyet. Mindegyikben korabeli hangszereket is láthattunk. A kiállítás látogatása alatt végig Beethowen muzsika szólt s a folyosó mellett leülve a koncertet nemcsak hallgatni, hanem látni is lehetett felvételről. meg is beszéltük a lányommal, hogy mennyivel megnyugtatóbb, mint a mai dallam nélküli, csupán ritmusra épülő zenék. Nemhiába alkalmazzák a klasszikus műveket terápiaként, hiszen észrevétlenül is megnyugtat, száműzi a felesleges gondolatokat, s új energiával tötl fel.

Brunszvik Teréz

Az évszázad görcsei

A kastélyról itt sem találtunk ismertetőt, a Brunszvik család és Beethowen kapcsolatát felölelő könyvet lehetett venni, s itt találtunk rá a park ismertetőjére is. A kastélyból csupán ez a kis rész látogatható, a többit az MTA Mezőgazdasági Intézete használja. Kár, hogy a többit csak kívülről lehet szemrevételezni. A kastélyparkban megtaláltuk Brunszvik Teréz szobrát, körben rajta idézetekkel. Az egyik nekem is megfogta a szemem, s úgy gondoltam ez igencsak időszerű lenne ma is. Tudnám ajánlani jó szívvel sokaknak. "Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát." Ahogy elnézem a feltörekvő generációt, nem túlzottan sok jót jósolhatok a hazának. De ne legyek ilyen borúlátó, biztos vannak kivételek, én is ismerek kettőt, sőt lehet többet is. A végére hagytam ezt a képet, mert engem megfogott, nem azért mert a lányom van rajta, hanem mert vidám és élettel teli. 

Közben az ég beborult, jobbnak láttuk továbbindulni, mielőtt nyakunkba szakad az égi áldás. Nem is kellett rá sokáig várni, alig hagytuk el Martonvásárt, amikor amikor elkezdett esni, s ez változó intenzitással Siófok utánig kitartott.

Vidámság