Tisza-tó Poroszlótól a kiskörei strandig

2012. július második vasárnapjára jó időt ígértek az égiek és a lányom finom unszolására úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Poroszlóra s tekerünk egy kicsit a gáton kialakított kerékpárúton. Ezen a szakaszon már többször is jártunk ugyanilyen célból, s dél felé egészen eljutottunk a Kiskörei Vízlépcsőig, észak felé pedig kb. Tiszavalk magasságáig.

Ilyen a kerékpárút

A Tisza-tavat körbefogó kerékpárút teljes egészében ki van alakítva. Papíron egészében a gáton fut – Poroszlótól Abádszalókig biztos – más része földúton Poroszlótól észak felé. Az is lehet mi nem találtuk meg az igazit, pedig arra mutatott a nyíl. Eddig nagyjából  felét kerékpároztuk végig a folyó jobb partján. Most tervezzük, hogy felderítjük másfelé is a kerékpárutat. A gáton természetesen – aszfaltozott úton – egy kicsit könnyebb haladni, mint a mezőgazdasági területek mellet fekvő földutakon. Az utóbbi jobban igénybe veszi az ülőgumóinkat.

Útra készen

Vasárnap tehát elindultuk gépkocsival, s Poroszlón megálltunk a szokásos helyünkön a Csicsman-kikötő előtti gátrész alatt. Bekentük magunkat napvédő krémmel, fejre sapka + egyéb védőfelszerelések és víz, s már kint is voltunk a gáton. Pontosan nem tudom mennyivel magasabb a gát a folyó vagy a túloldal szintjétől, de 5m szintkülönbség biztos van. A Tisza-tó szintjét szabályozzák évszaktól függően, s ha jól tudom a nyári szint magasabb a télinél. Ebben nem tudok pontosat mondani, mert nem nagyon kísértem figyelemmel.

Június végén éppen mindkét gátoldal le volt kaszálva, a megszáradt széna pedig már „csinos” gurigákban várta sorsát. A lányom mondta is milyen kár, mert a magasabb fű között töb lepkét és egyéb élőlényt lehet látni. A levágott fű ellenére is láttunk azért néhány lepkét. Ha a tó felé néztünk akkor pedig felfedeztünk halért vagy békáért lebukó gólyát.

Átgurultunk a sarudi strandon, s gondolatban integettünk az Újlőrincfalván hétvégi házas ismerőseinknek. Mielőtt beértünk a kiskörei strandra, ha balra néztünk a parthoz közel felfedeztünk három vízben álldogáló madarat. Az egyik gólya volt a másik kettő szerintem szürke gém. Mozdulatlanul álltak, mi nem is fordítottunk rájuk különösebb figyelmet. Leültünk és megebédeltünk, s visszaindulás előtt lehűtöttük magunkat jégkrémmel. A strand előtti részen gurulva megint észrevettük a madarakat, de mintha meg sem mozdultak volna azóta sem. Megálltunk egy kicsit, s abban a pillanatban ahogy én éppen megszólaltam: „Biztos, hogy ezek élő madarak?” meglebbentették szárnyaikat, s elegáns köröket írtak le a víz fölött.

Nád, vízitök, sulyom, békalencse, rucaöröm

Út közben többször hallottunk békabrekegést is, de az úttesten már csak 2 dimenziós formában figyelhettük meg őket. Legközelebbi megállónkat úgy néztük ki, hogy a horgászok zavarása nélkül nézelődhessünk egy nyiladékban, Békák is voltak – hallottuk – ők azonban hamarabb észrevettek minket, mint mi őket, így aztán nekünk maradt a a csobbanás hallgatása és a hűlt helyük figyelése. Szerencsére a növények nem tudtak elmenekülni így azért a békalencse, rucaöröm és a vízitök helyben maradt. Ez utóbbi sárga virágú növényből volt olyan hely, ahol szinte egész „szigeteket” alkotott, messziről világítva virágaival. 

Ehhez a képhez hozzátartozik, hogy itt látható a Tisza-tavi jelzőrendszer egyik eleme. Tavaly nyárra lett készen teljesen a tó körül, így időben figyelmeztetni tudják a fürdőzőket, s a kisebb öblítő csatornákon csónakázókat hogy jöhet a vihar, tessék igyekezni biztonságos helyre.

Ennyi figyelés és tekerés után hamarosan visszaérkeztünk az autóhoz. Most már csak vissza kellett rendezni a kerékpárokat a csomagtartón, s összesen 42 km kerékpározás után kellemesen elfáradva már indultunk hazafelé.