Kitavaszodott a Bükkben

Március első hétvégéjén annyira jó volt az idő, hogy szinte vétek volt otthon maradni. Én is otthagytam csapot-papot, a konyha megvár, gyorsan beültünk az autóba, s irány Felsőtárkány Varró-ház. Annyira kellemesen sütött a nap, s a tavaszi erdő folyamatosan csalogatott, nem is az erdő hanem az alján található vadvirágok. Egyik szebb volt mint a másik. 

A muflonok hagyták magukat fényképezni a szarvas nem.

A Varró-háznál leraktuk az autót, s már a vadasparknál is voltunk. Odafelé még csak muflonokat láttunk, aztán visszafelé már előbújtak a dámszarvasok is. A látogatókat szinte teljesen figyelmen kívül hagyják és békésen legelésznek. Mi a vasúti talpfák mentén indultunk el a Stimecz-ház felé. Az erdei út eléggé sáros volt, de betonerősítéseken és a sínek mellett nem fenyegetett ilyen veszély.

Bársonyos tüdőfű

Hóvirág

Újdonság volt nekem a töméntelen hóvirág. Még soha nem jártam olyankor az erdőben, amikor a hóvirág nyílik. A későbbi virágokat mind láttam már, de hóvirágból eddig csak egy-egy szál volt az élményem. Most biztosan az időjárás is tehette, de szinte egyszerre voltak a korai virágok egészen a tavaszi kankalin megjelenéséig. Csak ez utóbbit nem találtuk a repertoárban. Itt bókolt már a pirosló hunyor fejecskéje, amint kínőtt az avarból. Nem jelent meg ugyan tömegesen, de azért már elég sok volt belőle. 

Pirosló hunyor

Szépen virított a tyúktaréj, őt azért keresni kellett, nem kellett figyelni a talpunk alá, mint a hóvirágnál, hogy le ne tapossuk. Sárga szirmai csak úgy világítottak a napsütésben. Azt nem tudom honnan kapta a nevét, hiszen a tyúkok taraja inkább piros, mint sárga. A sárga színben nem maradt el mögötte a bogláros szellőrózsa sem, ami bőven borította a talajt.

Tyúktaréj

Boglráros szellőrőzsa

Elértünk kedvenc helyünkhöz a Toldi-kúthoz. Mindig meg szoktuk kóstolni a vizét, szerintünk finom, még soha nem lett tőle semmi bajunk, pedig mondják, hogy már a Bükkben sem minden forrás vize iható. Szerintem ez igen.

Mohával lepett kövek

Toldi-kút

Tavaszi látkép az erdőben

 Beléptem én is a pocsolyafotósok körébe. Az ismeretségi körömben időről időre megjelennek olyan fényképek a Facebook-on - főként eső után - amely egy pocsolyában táttat egy-egy épületet vagy növényt. Most már nekem is van ilyen fotóm, csak ez nem eső után készült, hanem egy patakból visszamaradt pocsolyában.

"Pocsolyafotó I:"

"Pocsolyafotó II."

Ezt a kidőlt fatörzset nem lehetett kihagynom, nekem tetszett, remélem más sem mond rá egyebet.

Ezzel a növénnyel eredetileg tévedtem, összetévesztettem egy másikkal, mint ahogy a bogláros szellőrózsát is. Ezúton is elnézést kérek Marikától a félrevezetésért, mert bizony ez a vicsorgó, egy élősködő növény. Attól függetlenül szép.

Vicsorgó

 Aztán hamarosan elértünk a Stimecz-házhoz. Körbejártuk, megnéztük a tűzrakó helyeket, az erdei kisvasút végállomását a ház közelében. Visszaemlékeztünk amikor ezen az úton tovább is mentünk és megnéztük a Bükk egyik időszakos forrását a Vöröskő-forrást. Úgy gondolom ebben az évben nem jön majd belőle víz, hiszen annyira csapadékszegény volt a tél, s az ősz sem örvendeztetett meg sok esővel.

Stimecz-ház

Mire visszaindultunk a völgyben már nem sütött a nap, de a hegygerincen még fénylett a fák teteje.