Mészhegy IV.

Mészhegy télen

Természet öltöztette karácsonyfa

Itt van a tél, de teljes mellszélességgel(2012 február, most pedig éppen a pozitív hőmérsékleti rekordokat állítja az idei tél 2013 decemberében. Hó is, hideg is, mi kell még más. Eljött az ideje a kunyhó téli képének elkészítésére. Tegnap délután még azt gondoltam nem megyünk mi biz'a sehová, hiszen úgy fújt a szél, hogy ilyen cudar hideg időben inkább jobb lesz a jó meleg szobában. Aztán reggelre másképp alakult, a szél elült, s hóesés is alábbhagyott. Itt a hóvastagság úgy 8-10 cm között lehet. Ebéd előtt még a nap is megmutatta magát, így aztán úgy döntöttünk a gyors ebéd után elmegyünk mégis, mert ki tudja, lesz-e még rá alkalmasabb idő. Ha havas képet szeretnénk, akkor kell menni, amikor hó van, s nem akkor amikor éppen mi szeretnénk.

Végtelenbe visz az út

Megint autóval mentünk a Zay Lótanyáig. Elindulás előtt a kocsi hőmérője - 4,5 fokot mutatott. Na ebből rögtön elvesztett 3-at, ahogy kijutottunk a városból. Nem vágtunk rögtön neki, először bementünk és megmutatta a hugi a karácsony előtt született kiscsikót, aztán meg vittünk egy kis csemegét(almát) Zsemlének, a lónak, akin a hugi szokott lovagolni. Miután ezen feladatainkat elintéztük nekiindultunk a nem túl hosszú távnak, hiszen a cél a kunyhó téli képe volt. Először a tanya mellett lefelé indultunk a völgybe, egy kicsit csípte az arcunkat a hideg, de azt is tudtuk, hogy nem sokáig, mert ahogy elhagyjuk a patakot, szinte azonnal emelkedni kezd az út, ha pedig felfelé megyünk akkor testünk hőtermelése is megemelkedik. Beöltöztünk ám, mint aki az Északi sarkra indul (jól tettük, ezt a végén azért mégis úgy gondoltuk) Rajtam is volt vagy 5 réteg egy síoverallal befejezve és még pluszban egy sapka is. Na ez az amit én általában nem szoktam hordani. Nekem a téli fejfedő maximum a kapucni, ezért aztán nincs is olyan kabátom, aminek ne lenne kapucnija. Az overall viszont pont ilyen, s így jó ötletnek tűnt a sapka. Kellett is az első 10 percben, amíg fel nem vettük a normál menetütemet. Utána már bőven elég lett volna a saját szervezetem hőtermelése. Tehát mentünk az emelkedőn vagy 200 métert, s már vettem is volna le a sapit, ha nem éreztem volna, hogy mintha beizzadt volna minimálisan a fejbőröm. Így aztán egész úton rajtam maradt a sapka, de a kesztyű hamar a zsebbe gyömöszöltem, s az overall cipzárja is többször lejjebb csúszott. 

Kunyhó télen

Kilátás az ablakból

Varázslatos volt a tavasszal és ősszel látott tájon a hóval befedettet látni. Csupa grafika, mintha elfelejtette volna a természet a színeket, s csak a fehér és a fekete, valamint az e közötti szürke-átmenetek léteznének. A fák mintha rézkarcot idéznének. Közben pedig már énekelnek a madarak, tehát már biztosan készülődik valahol a tavasz, még akkor is, ha most a hőmérő higanyszála nem akar a 0 fok fölé kúszni. Jó nem voltak még sokan, de egyet-egyet már láttunk belőlük. Különben is, már nincs is olyan korán sötét, hiszen most már 17 órakor is szinte világos van. Nem kellett sok idő már fönt is voltunk a Mész-hegy tetején. S itt volt a kunyhónk is. Ennek a más évszakos képét itt láthatjátok. Most pedig még lefényképeztem más ilyen kunyhókat is, különböző stádiumokban. Ezeket a képeket webalbumomban láthatjátok.

Felújított kunyhó

Felújított kunyhó hátulról

Most már készen van 3 évszak a sorozatból, így már lehet előhívatni, s a húgom be is szeretné keretezni. Most közelebbről megnéztem azt a kunyhót is, amit a tavalyi év folyamán valaki felújított, de aztán ottmaradt befejezetlenül. Ez is ugyanolyan tető nélküli kis építmény volt, mint a többi, talán annyiban különbözött  másik 4-től, hogy a falai azért épebben maradtak meg. A tulajdonos az első nyílásba ajtókeretet tett be, az első és a hátsó falát megemelte, s egy ablakkeret is odakerült a mellső falra, így egy kicsit lehetőség nyílt egy tetőtéri helyiség kialakítására. Új tetőt kapott. A hátsó falon jól látszik meddig tartott az eredeti magasság, és onnan látszik a magasítás. Itt tehát tovább folytatták a puzzle játékot, de ezzel aztán egyenlőre be is fejeződött. Néhány szék árválkodik az alsó szinten, a tetőhöz ereszvasak csatlakoznak, de ennyi, csatorna már nincs, ajtóból csak a keret van, s az ablaknak is csak a keretét láttuk. Itt még elbóklásztunk egy kicsit, s már éppen indulni akartunk, amikor eszünkbe jutott, hogy milyenek is lehetnek a kaptárkövek télen.

Bejárat a házba

Kettős kúp

Először úgy volt, hogy csak a kettős kúpot keressük fel, mert a másikhoz elég meredek ösvény visz a tetőre, de evés közben jött meg az étvágy, s akkor már tovább is mentünk, igaz nem az ösvényen, hanem a fák között, ahol kevésbé meredek, de azért csak felmentünk a másikhoz is. Ugye mennyire más havasan, mint az év egyéb időszakaiban, amikor a fülkéket tényleg jól lehet látni, itt keresni kellett. Innen viszont már úgy gondoltuk, hogy megnézzük az egyik sziklahelyiséget is, amit szintén az egyik korábbi még tavaszi kirándulásunk alkalmával is felkerestünk. Most azért teljesen más hangulatot árasztott. Itt lehet ellenőrizni. Újra a csalitos részen mentünk lefelé, ahogy ősszel is, így aztán útba is esett az egyik "házikó" is az erdő mélyén. Ennek is megvolt minden felszerelése, amit már korábban a Mészhegy III. jegyzésben említettem, talán valamivel kisebb volt az egész, így nem volt annyira látványos.

Most már tényleg elkezdtük szedni a lábunkat, mert lassan közeledett az alkony, s azt nem szerettük volna, ha a sötétedés itt ér minket, hasonlóképpen mint egyszer tavalyelőtt karácsony után egy ehhez közeli útvonalon. S már kezdett a nap lemenni, egy kicsit még lehetett látni a fél napkorongot a felhők mögül a fák között, de nagyon halovány volt, a fényképen éppen az egyik ág takarja egy kicsit a napkorong felső harmadát. Már köze volt az autónk, szaporázva lépteinket hamar odaértünk. Hogy a hőmérséklet lecsökkent észre sem vettük. Orrunk nem fázott jobban, a kesztyűink továbbra is a zsebben lapultak, így aztán teljes meglepetéssel ért minket amikor rápillantottunk a hőmérőre s ott - 12 fok volt. Ennyit jelentett a mozgás, mivel nem fújt a szél szinte észre sem vettük a levegő lehűlését.

Most pedig - szerintem - szép hangulatú alkonyati képpel búcsúzom azoktól akik velem/velünk tartottak ezen a szép téli vasárnap délutánon a röpködő mínuszok ellenére is. Remélem sikerült másnak is kedvet csinálni egy kis téli kiruccanáshoz a természetbe. Ha nem, akkor én továbbra is szívesen látok itt bárkit, aki szeretné velem megismerni a városomat s annak környékét.