Szeptember 14-én nagyon gyászos
napra ébredtünk a Csevice Erdei Iskolában. Iskolánk egyik 9-es osztálya éppen
önkéntes munkát végzett a táborban a hét utolsó három napján. Az előző két
napon szerencséjük volt, mert az idő kedvezett nekik és a kinti munkákat is el
tudták végezni. Az utolsó napon azonban minden összefogott ellenük, egész nap
esett az eső változó intenzitással. Amikor már csak ketten maradtunk Bettivel a
táborban, nekiláttunk a takarításnak. Mire végeztünk, a felhők is eltávoztak, s
kisütött a nap. Amikor a táborból hazafelé indultam már az égen elvonulóban
voltak a felhők és a nap is próbálkozott még valami melegítéssel. A felhők, a
párolgó úttest, a levegő páratartalma szép látványt ígért hazafelé. Nézzük
együtt azt a néhány képet, amivel sikerült viszonylag jól elkapnom a
hangulatot.
Recsk és Sirok között
a búcsúzó fellegek
A Mátra kanyargós
útjain a pára ilyen csodákat mutat. Néhány méterrel tovább még szebbet láttam,
de azt a forgalom miatt nem tudtam megörökíteni. Ha záróvonal van és útpadka
szinte semmi, akkor nem szerencsés megállni egy fénykép kedvéért, pedig az
megért volna egy misét. Ott ugyanis szembe kerültem a nappal, ami átsütött a
fák ágai és levelei között, a sugarak
pedig csillagformán szóródtak a párában. Gyönyörű volt.
Ahogy Eger felé
közeledtem már az elvonuló eső hátsó felhőit láthattam a Bükk felett.
A párolgó erdő mindig
tud újdonságot és szépséget mutatni.
Végül egy kép már a
város egyik magasan fekvő utcájából a változatos felhőkről.
