EVBK kirándulás Sárospatak - Rákóczi vár

Sárospatak Rákóczi vár - bejárat

Várudvar a bejárat felől

A kirándulás második részének ismertetésére csak most jutott időm, Ez részben az én hibám is, de most voltak fontosabb dolgok. 

Így miután megismerkedtünk Kazinczy Ferenc életével, munkásságával és részt vettünk a múzeum interaktív játékában, újra beültünk a buszba, s egy rövid út után már ott is álltunk a Rákóczi vár előtt. Emlékeimben valahogy hosszabbnak tűnt annak idején az út. Persze akkor még középiskolás voltam és osztálykirándulás keretében jártuk végig Észak-Magyarország jelentős műemlékeit osztályfőnökünkkel, aki még akkor kijelentette, hogy nem hajlandó eljönni velünk több napos osztálykirándulásra, amikor elkezdtük középiskolai tanulmányainkat.

Így visszaemlékezve azért jók voltak azok a kirándulások, hiszen sok szépséget fedeztünk fel, s bizony még a korosztályomban is voltak olyanok, akik például nem is hallottak Tákosról, Csarodáról. Én Vizsoly és Monok mellett ezeken a helyeken is jártam. Még ma is emlékszem ezekre a helyekre.
De térjünk vissza Sárospatakra a Rákóczi várba. Ahogy beléptünk a vár kapuján Rögtön egy más világban találtuk magunkat. Első utunk a Vörös toronyba vezetett, ahol megismerkedhettünk a vár és lakóinak történetével, egyúttal megismerhettünk egy kis részletet Magyarország történelméből.
Nagyon szigorúan vették a fényképezést, gépenként 2000 Ft-os fotójegyet kellett volna vásárolni a belső termekben való fényképezésért. Ezt mind helyileg határozzák meg. Egerben a fotójegy a várban 1000 Ft. Hogy a két hely azonos fajsúlyban van-e azt nem az én tisztem eldönteni. Szerintem a maga nemében mindkettő egyformán fontos. Az egri a törökök megállítása miatt, a pataki pedig a Rákócziak végett.

Vörös torony

Egyik sarokszoba a sok közül

Vörös torony

A sárospataki várat 1997 és 2003 között felújították, ekkor nyílt új kiállítás a Vörös toronyban a Rákócziak dicső kora címmel. A kiállítás első 5 tematikai egysége a Rákóczi családról szól egészen a szabadságharcig bezárólag. Nagyon jó ebben a kiállításban, hogy nem csupán II. Rákóczi Ferencről és a szabadságharcról szól, hanem annak is nagy figyelmet szentel, hogy a Rákócziak milyen szerepet foglaltak el a magyar történelemben. Így aztán bővíthettük ismereteinket I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsnna tevékenységéről, akik az iskola és az egyház pártfogói hírében álltak. A Vörös toronyban teremről teremre sétálva nemcsak a család tagjaival, azok tetteivel ismerkedhettünk meg, hanem a korabeli berendezési tárgyakat is megnézhettük. Itt a lényeg a korabelin van, mert sajnos a pataki vár berendezését jórészt elhurcolták, így a környékbeli települések viszonylag épen maradt épületeiben vagy a padlásom megmaradt bútorokkal rendezték be.

Vörös torony tetején

Bodrog

Sub Rosa 

Érdekessége a várnak a Sub Rosa erkély. Ez a kerek szobácska egy stilizált rózsáról kapta a nevét, amely a boltozatának zárókövét díszíti. 1651-ben készült el Rákóczi Zsigmond esküvőjére. Az esketési szertartás a Vártemplomban volt, Comenius vezetésével zajlott le. A középső kép nem az én munkám, a fentebb említettek miatt. Ezt a netről töltöttem le, köszönet érte Hapák Józsefnek.

Ágyú a vár fala mellett

Ágyúöntő műhely - kiállítás

A vár mellett egy ágyúöntő műhely rekonstrukcióját nyitották meg, Itt végig lehet nézni, hogyan is öntötték régen az ágyúkat. Megnézhettük milyen fémből készültek, hogyan készült a negatív forma, aztán pedig hogyan öntötték ki a csövet és hogyan szerelték össze az ágyút. Kimondottan érdekes volt, a hosszú ágyúcsövek kiöntése, hiszen ehhez mélyebb üregre volt szükség mint az ágyú csövének a hossza. Kemény munka lehetett az ágyúöntés, ugyanúgy, mint bármilyen középkori fegyverkészítő munka. Tisztelet érte azoknak, akik ezt választották.

Bélapátfalva - Bélháromkúti Apátság

Bélkő és az apátság

Szilvásváradról viszonylag korán indultunk el. A kocsiban megszólaltam, hogy itt van a környéken a Bélháromkúti Apátság is. Több sem kellett a lányomnak, induljunk nézzük meg azt is. Tudtam melyik úton kell megközelíteni. Meg szerettem volna állni a temető parkolójában, de ez az új építése miatt nem sikerült, sőt tovább sem lehetett menni gépkocsival. Ez mondjuk nem is volt baj, mert egyébként is gyalog szerettünk volna odáig felmenni. Egy ilyen értékes középkori templomot nem lenne illendő a XX. század technikájával megközelíteni. Kell a lelki felkészülés.
A Bélháromkúti apátságot 1232 májusában alapította II. Kilit egri püspök. Az alapító Kilit püspök minden bizonnyal a Bél nemzetségből származott, így akár családi monostornak is lehet tekinteni. Alátámaszthatja ezt az is, hogy a környéken 3 olyan helységnév van, amiben a bél szerepel. Alapítás után szinte azonnal elkezdték az építkezést, amit a tatárjárás idején - mivel a közelben is folytak harcok - szüneteltettek. A tatárjárásig a monostor keleti szárnya és a templom falainak egy része készült el. Utána másik építő folytatta az építkezést, s 1246-ban már éltek itt szerzetesek is. Számos probléma miatt a XVI. század végére teljesen elnéptelenedett az apátság. A templomot az 1700-as években már csak romokban említik. A barokk korban aztán helyreállítják és Erdődy püspök szentelte fel újra.

A XX. században megkezdték a templom helyreállítását, amely a 60-as évekre fejeződött be. Ekkor lettek feltárva az elpusztult monostor alapfalai.

Erdő mélyén bűjik meg az apátság

Ahogy elindulunk a faluból, a temető mellett visz el az utunk. Az úttal szemben a Bélkő hegy kimart hegytetője látszik. Hamarosan az erdő fái között megbújva előtűnik a templom teteje. Közelebb érve egyre jobban látszanak az épület falai. A parkolóban folyó építkezésről megtudtam, hogy nemsokára a falut majd a temetőn keresztül is meg lehet közelíteni, nem szükséges az autóúton menni. A templom főbejárata előtt már elég hosszan készen volt a gyalogút, de nem tudták megmondani, hogy össze van-e már kötve az alsó területtel.

Kálváriadomb

Bélháromkúti apátság nyugati homlokzat

Így aztán a parkoló felől közelítettük meg a déli oldalát, amelyhez a monostor falai is csatlakoznak. Rögtön jobb kéz felé egy kálváriadombot láttunk. Mellette vezetett az út monostor falai közé, s a templom mellé. A templom latin kereszt alakú, de torony nincs az épületen, ez felel meg a ciszterci rend előírásainak. Legdíszesebb a nyugati főhomlokzat, a bejárati ajtó felett rózsaablak van beépítve. Szép megoldás a vörös és szürke kövekből alkotott fal a főbejárat körül. A látogatást a déli mellékhajóba nyíló oldalajtón át tehetjük meg. Ez az ajtó eredetileg a laikus testvérek közlekedését segítette. Mivel szombaton délután voltunk ott, így nyitva is találtuk. Kifizettük a belépődíjat s megismerkedhettünk a templombelsővel és építésének történetével. A fényképezés itt tilos volt a belső térben, nem voltam olyan ügyes, hogy a telefonom hangját lenémítva készítsek egy-két belső képet. Így aztán, hogy ne maradjunk le róla kerestem néhány képet, amit itt meg lehet nézni. A belső berendezés barokk, ez jellemzi a főoltárt is. Az oltárképem Mária mennybemenetelét láthatjuk. A templom déli mellékszentélyben áll legértékesebb oltára a Szent Imre oltár. A szószék és a hangvető is jellegzetes barokk alkotás.

Monsotor falai és a forrás

A belső után még sétáltunk egy kicsit a monostor alapfalai között, s felfedeztük, hogy itt is van egy forrás, amihez néhány lépcső vezet le. A kép bal oldali falai között között láthatjuk a levezető lépcsőt. Kellemes volt inni a hűvös vízből. Már ideje volt indulni visszafelé. Az út végét a temetőn keresztül tettük meg, igen érdekes volt, hogy a síremlékek mögött, felett a Bélkő foghíjas hegye őrködik. A temetőben még felfedeztünk egy múlt rendszert idéző síremléket is, gondolom ott senkit nem zavart a csillag.

Temető a Bélkő alatt

EVBK kirándulás - Széphalom

Emlékhely

Emlékhely

Ma az Egri Várbaráti Kör szervezésében kiránduláson vettünk részt a családdal. Utazásunk első állomása Széphalom volt, ahol Kazinczy Ferenc előtt róttuk le tiszteletünket látogatásunkkal a Kazinczy Emlékcsarnokban és a Magyar Nyelv Múzeumában. Először a jegyeket vásárolta meg a csoportvezetőnk, mi addig szétnéztünk egy kicsit a földszinten, ahol egy közösségi tér is szolgálja a irodalmi estekkel, koncertekkel, kulturális találkozókkal az anyanyelvünk jobb megismerését. Első állomásunkon idegenvezetőnk ismertette a család történetét, valamint a csarnok keletkezését. Az évezred elején a Magyar Állam felújíttatta kívül és belül, ez azt jelentette, hogy a fényképeket restaurálták, az aranyozást a mennyezet mintáin újra elkészítették. Az emlékhely kialakítása a Ybl tervei alapján történt. 1873-ra épült meg Kazinczy elpusztult lakóházának helyén görög templom mintájára. A lányom mondta is: Anya, hasonlóan nézett ki a párizsi Pantheon is.

sírkert

A csarnokot 1879 óta lehet látogatni, a gyűjtemény és mai berendezése 1882 óta napjainkig szinte folyamatosan bővül. Legutóbb két tablóval lett gazdagabb, amelyek közül az egyik Kazinczy barátait mutatja be. Megismerkedtünk a költő, nyelvújító munkásságával, műveiről is volt szó.
Az emlékhely látogatása után lehetett egy kicsit sétálni a parkban, ahol több növényt is ismertető tábla mutat be. Mire végeztünk az épületben egy kicsit a nap is átsütött a ködfátyolon. Ahogy az ajtón kilépünk egy gyertyánfasor vezet a sírkerthez, aminek érdekes a története. Kazinczy első gyermekének halála után rögtön írt a kassai püspöknek, hogy engedélyt kérjen a hely felszentelésére. Szerette volna ha gyermeke halála után is közel marad a családhoz tényleges értelemben is. Ezután nagyon sok családtagot temettek ide.

Betűkereső

"Lóugrás"

Most már következett a Magyar Nyelv Múzeuma. Ez nekem is teljesen újdonság volt, hiszen ez nem olyan régen került átadásra, amikor pedig én először - még gimnazista éveim alatt - voltam itt, akkor még csak az emlékhely és a sírkert állt. Először a Nyelvlesen kiállítást néztük meg, ami nem volt egyszerű nézegetés, hanem bizony "kemény" feladatmegoldás. A csoport 3 kisebb társaságot alkotott (a mi családunkhoz egy idősebb házaspár csatlakozott), amelyeknek választani kellett, hogy melyik szereplő nevében oldják meg a feladatokat. Mi Kőrösi Csoma Sándort választottuk, így a zöld feladatokat kellett a megfelelő sorrendben végiglátogatni és megoldani. Voltak könnyebbek és nehezebbek is. Első feladatunk egy betűkereső játék volt, aminek az eredménye egy titkosírás lett. Ezt is meg kellett fejteni egy kód segítségével. Következő feladatunk egy asztalra írt betűsor megfejtése volt. Majd egy szókirakó piramis segítségével meg kellett találni a tárlóban egy tárgyat, majd pedig egy sakktáblán lóugrás lépéssel kellett egy utasítást megfejteni, amely a mondat utolsó szavait jelentette. Nekünk ez volt a legnehezebb, mert ráhagyatkoztunk a társunk felolvasására a feladat elején s utána nem olvastuk el még egyszer. Így aztán nem az utasítást kerestük, hanem a mondat befejezését. Itt egy kis segítséget is igénybe vettünk, így aztán hamarabb lett a megoldás, s már mentünk is tovább a Magyar Nyelv múltja, jelene és jövője c. kiállításra.

Szópiramis

Itt aztán végigmehettünk a nyelv kialakulásán, a tájnyelveken, nyelv segítségére szolgáló hanglejátszó eszközökön. Könnyű volt a tájnyelveket megismerni, hiszen nem kellett csak a leírásra hagyatkozni, hanem audió eszközön is meg lehetett hallgatni élőben is a beszédet. A kiállítás végén nyelvi számítógépes játékokkal tesztelhettük a magyar nyelvismeretünket.

Ezzel aztán már végeztünk is a kiállítással. Még indulás előtt meglátogattuk a kávéautomatát, de közben sem unatkoztunk, hiszen a falakon érdekes meghatározások fogadtak, ami nemegyszer mosolygásra késztetett.

Nyaralás Balaton I.

Martonvásár

Kastély

A Brunszvik kastély ugyan nem a Balaton mellett van, de úgy gondoltam út közben jó, ha megnézzük. Egy kevés reggeli és néhány kávé után meg is érkeztünk a kastélyhoz. A park bejáratánál jegyet kell vásárolni a belépésre. Ismertető nem jár hozzá, de még felhívás sem, hogy itt a füzet, ha akarom, vegyem meg. Így aztán a vendég hagyatkozhat a parkbeli eligazító táblákhoz. Ezek nem rosszak, de mégis kényelmesebb egy kézben tartott ismertető után beazonosítani a fákat, mint vissza és előretekintgetni a központi ismertetők alapján.

Szomorú japánakác

Arra azért felhívták a figyelmünket, hogy a kastélyba és az Óvodamúzeumba külön kell majd belépőt vásárolni. A parkban a férjem korábbi látogatása szerint indultunk el. Először elmentünk azon emberek mellszobrai mellett, akik a park kialakításában segédkeztek. Közben azért már megfigyelhettünk néhány fát az angolkert leginkább fásszárú gyűjteményében. Javarészt amiket megtaláltunk már ismertem korábbi tanulmányaim alapján, de egyet-egyet azért nem ártott pontosítani – ugye felejt az ember – s jól jött néhány új általam nem ismert egyed azonosítása is. A park történetében többféle facsoportokhoz más és más korok és telepítők köthetők. 

Híd a szigetre

Beethowen

A fák között hamar elment az idő, de körbejárva a parkot eljutottunk a tóhoz és a szigethez. Erős fahíd vezetett át, amin kisebb munkagépek is átjuthatnak szükség esetén. Ezt a szigetet közel egy évszázada Beethowen kedvenc tartózkodási helyeként emlegették. Ennek emlékezetére a múlt század elején a zeneszerző mellszobrát is itt avatták fel, sőt emlékfát is elneveztek róla A sziget közepén egy hangversenyteret rendeztek be, amelyet 1960-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt, megítélésem szerint több mint 1500 főre. Nyaranta, itt hangversenyeket rendeznek.

Mocsárciprus alatt

A sziget szélén egy hatalmas mocsárciprus áll – idős korára 30 m-nél is magasabbra nőhet – aminek mocsaras, nedves talajon a légző gyökerei cseppkőszerűen emelkednek a talaj fölé. Érdekes látványt nyújt ez a Magyarországon nem honos, nálunk csak díszfaként ültetett növény. (kibújt belőlem a biológia) Itt aztán elidőztünk egy kicsit, s közben nem egy szitakötőt láttunk, s megjelent egy szürke gém is. Lassan elindultunk a Beethowen emlékmúzeumba, mert hamarosan itt volt a nyitvatartási idő.

Korabeli szalon

Itt az anyagot 3 teremre osztották, az elsőben a Brunszvik család története kapott helyet, másodikban a család és Beethowen kapcsolatát igazoló képeket, dokumentumokat láthattunk, míg a harmadikban egy korhűen berendezett szoba kapott helyet. Mindegyikben korabeli hangszereket is láthattunk. A kiállítás látogatása alatt végig Beethowen muzsika szólt s a folyosó mellett leülve a koncertet nemcsak hallgatni, hanem látni is lehetett felvételről. meg is beszéltük a lányommal, hogy mennyivel megnyugtatóbb, mint a mai dallam nélküli, csupán ritmusra épülő zenék. Nemhiába alkalmazzák a klasszikus műveket terápiaként, hiszen észrevétlenül is megnyugtat, száműzi a felesleges gondolatokat, s új energiával tötl fel.

Brunszvik Teréz

Az évszázad görcsei

A kastélyról itt sem találtunk ismertetőt, a Brunszvik család és Beethowen kapcsolatát felölelő könyvet lehetett venni, s itt találtunk rá a park ismertetőjére is. A kastélyból csupán ez a kis rész látogatható, a többit az MTA Mezőgazdasági Intézete használja. Kár, hogy a többit csak kívülről lehet szemrevételezni. A kastélyparkban megtaláltuk Brunszvik Teréz szobrát, körben rajta idézetekkel. Az egyik nekem is megfogta a szemem, s úgy gondoltam ez igencsak időszerű lenne ma is. Tudnám ajánlani jó szívvel sokaknak. "Nevelés teszi az embert, s az ember a hazát." Ahogy elnézem a feltörekvő generációt, nem túlzottan sok jót jósolhatok a hazának. De ne legyek ilyen borúlátó, biztos vannak kivételek, én is ismerek kettőt, sőt lehet többet is. A végére hagytam ezt a képet, mert engem megfogott, nem azért mert a lányom van rajta, hanem mert vidám és élettel teli. 

Közben az ég beborult, jobbnak láttuk továbbindulni, mielőtt nyakunkba szakad az égi áldás. Nem is kellett rá sokáig várni, alig hagytuk el Martonvásárt, amikor amikor elkezdett esni, s ez változó intenzitással Siófok utánig kitartott.

Vidámság

Cserhátsurány - Jánossy kastély

Cserhátsurány - Horgásztó

Volt szomszédasszonyomnak egy kicsit elege lett mindenből és mehetnékje lett. Engem hívott magával az idei nyár egyik legmelegebb napján. Eredetileg Terénybe indultunk megnézni az orsósmagnó múzeumot, valamint Mohorán a Tolnay Klári emlékházat. Út közben pedig lapozgattam egy kicsit a térképet, s éppen útba esett Cserhátsurány, ami mellett volt egy rövidke kis szó Jánossy kastély. Nekünk sem kellett több, s azt mondtuk akkor már megállunk. Messziről már láttuk, s megkérdeztük hogyan jutunk fel oda. Megkaptuk az útbaigazítást. Először egy villanypásztorral találtuk szembe magunkat, de szerencsére ez nem volt folyamatos, az utat csak egy zsinór keresztezte. Tudtuk ugyan, hogy nem igazán látják eszerint szívesen a látogatót, de azért megtiltva sem volt. Így aztán közelebb merészkedtünk. Nem tudtuk meg sokkal többet, csak látványban volt részünk, jóban és rosszabban is. Egy része egész jó állapotban van, de a többi – arról inkább nem is érdemes beszélni. Megtudtuk, hogy magánkézben van, de a műemlék-felügyelőség bizony nem igazán segédkezet nyújtott, inkább akadályokat gördített a felújítók elé. A műemléképületet ugyan lakóépületnek használja a tulajdonos, de egy ottani szerint pl. fürdőszobát csak a melléképületben engedtek kialakítani. Ez nem biztos, hogy a valóságban is így van, mi is csak hallottuk.

Hiányoltunk egy kis ismertető táblát vagy valamit, legalább ami több információt nyújtott volna az érdeklődő turistának. Nem a mostani lakókra lenne kíváncsi az érdeklődő, hanem magára a kastélyra. Elismerem, biztosan nem sokan kíváncsiak rá, s úgy gondolják, akit meg érdekelne, az nézzen utána a neten. Én is ezt tettem, miután hazaértem. Így már kicsit okosabb lettem.  Az épület még a XVII. sz. elején épült a Jánossy család számára, de a századok folyamán több bővítés is volt. 1945-ig volt a z eredeti tulajdonosé. A jelenlegi tulajdonos 2005-ben EU-s SAPARD pályázat keretében részlegesen felújította, s azóta is folyamatosan dolgozik rajta. Itt többet lehet megtudni az épületről.