EVBK kirándulás - Széphalom

Emlékhely

Emlékhely

Ma az Egri Várbaráti Kör szervezésében kiránduláson vettünk részt a családdal. Utazásunk első állomása Széphalom volt, ahol Kazinczy Ferenc előtt róttuk le tiszteletünket látogatásunkkal a Kazinczy Emlékcsarnokban és a Magyar Nyelv Múzeumában. Először a jegyeket vásárolta meg a csoportvezetőnk, mi addig szétnéztünk egy kicsit a földszinten, ahol egy közösségi tér is szolgálja a irodalmi estekkel, koncertekkel, kulturális találkozókkal az anyanyelvünk jobb megismerését. Első állomásunkon idegenvezetőnk ismertette a család történetét, valamint a csarnok keletkezését. Az évezred elején a Magyar Állam felújíttatta kívül és belül, ez azt jelentette, hogy a fényképeket restaurálták, az aranyozást a mennyezet mintáin újra elkészítették. Az emlékhely kialakítása a Ybl tervei alapján történt. 1873-ra épült meg Kazinczy elpusztult lakóházának helyén görög templom mintájára. A lányom mondta is: Anya, hasonlóan nézett ki a párizsi Pantheon is.

sírkert

A csarnokot 1879 óta lehet látogatni, a gyűjtemény és mai berendezése 1882 óta napjainkig szinte folyamatosan bővül. Legutóbb két tablóval lett gazdagabb, amelyek közül az egyik Kazinczy barátait mutatja be. Megismerkedtünk a költő, nyelvújító munkásságával, műveiről is volt szó.
Az emlékhely látogatása után lehetett egy kicsit sétálni a parkban, ahol több növényt is ismertető tábla mutat be. Mire végeztünk az épületben egy kicsit a nap is átsütött a ködfátyolon. Ahogy az ajtón kilépünk egy gyertyánfasor vezet a sírkerthez, aminek érdekes a története. Kazinczy első gyermekének halála után rögtön írt a kassai püspöknek, hogy engedélyt kérjen a hely felszentelésére. Szerette volna ha gyermeke halála után is közel marad a családhoz tényleges értelemben is. Ezután nagyon sok családtagot temettek ide.

Betűkereső

"Lóugrás"

Most már következett a Magyar Nyelv Múzeuma. Ez nekem is teljesen újdonság volt, hiszen ez nem olyan régen került átadásra, amikor pedig én először - még gimnazista éveim alatt - voltam itt, akkor még csak az emlékhely és a sírkert állt. Először a Nyelvlesen kiállítást néztük meg, ami nem volt egyszerű nézegetés, hanem bizony "kemény" feladatmegoldás. A csoport 3 kisebb társaságot alkotott (a mi családunkhoz egy idősebb házaspár csatlakozott), amelyeknek választani kellett, hogy melyik szereplő nevében oldják meg a feladatokat. Mi Kőrösi Csoma Sándort választottuk, így a zöld feladatokat kellett a megfelelő sorrendben végiglátogatni és megoldani. Voltak könnyebbek és nehezebbek is. Első feladatunk egy betűkereső játék volt, aminek az eredménye egy titkosírás lett. Ezt is meg kellett fejteni egy kód segítségével. Következő feladatunk egy asztalra írt betűsor megfejtése volt. Majd egy szókirakó piramis segítségével meg kellett találni a tárlóban egy tárgyat, majd pedig egy sakktáblán lóugrás lépéssel kellett egy utasítást megfejteni, amely a mondat utolsó szavait jelentette. Nekünk ez volt a legnehezebb, mert ráhagyatkoztunk a társunk felolvasására a feladat elején s utána nem olvastuk el még egyszer. Így aztán nem az utasítást kerestük, hanem a mondat befejezését. Itt egy kis segítséget is igénybe vettünk, így aztán hamarabb lett a megoldás, s már mentünk is tovább a Magyar Nyelv múltja, jelene és jövője c. kiállításra.

Szópiramis

Itt aztán végigmehettünk a nyelv kialakulásán, a tájnyelveken, nyelv segítségére szolgáló hanglejátszó eszközökön. Könnyű volt a tájnyelveket megismerni, hiszen nem kellett csak a leírásra hagyatkozni, hanem audió eszközön is meg lehetett hallgatni élőben is a beszédet. A kiállítás végén nyelvi számítógépes játékokkal tesztelhettük a magyar nyelvismeretünket.

Ezzel aztán már végeztünk is a kiállítással. Még indulás előtt meglátogattuk a kávéautomatát, de közben sem unatkoztunk, hiszen a falakon érdekes meghatározások fogadtak, ami nemegyszer mosolygásra késztetett.

Terény – Orsósmagnó Múzeum – a világviszonylatban is egyedülálló gyűjtemény

Ahogy Cserhátsurányból folytattuk az utunkat Nógrád megye útjain, már jelentősen felmelegedett a levegő. Hiába, ki tudtuk választani erre az év legmelegebb napját.

"Biztonsági őr"

Előzetesen már telefonáltam a múzeum vezetőjének, hogy kb. fél óra múlva érkezünk. Amint megálltunk az ajtó előtt, már jött is ki a házból házigazdánk, s köszöntött minket. Az üdvözlés után már be is léphettünk a területileg kicsi – tartalomban viszont annál nagyobb – múzeumba. Múzeum, mert manapság orsós magnót – egy két ragaszkodó embertől eltekintve – már csak itt láthatunk. Itt azonban nemcsak a klasszikus értelemben vett orsósmagnókról van szó, hanem időutazást tehetünk a hangrögzítés kezdeteitől, egészen addig, amíg – lehet azt mondani – az orsós magnóknak leáldozott. Belépés után rögtön a múzeum egyik "biztonsági őre" fogadott, aki kezében tart egy táblát, ami az alapító Nagy Vilmos mottóját mutatja. Ez pedig a következő: "Az ember értékét nem az teszi, hogy okos, előkelő, gazdag, hanem az, hogy mennyi boldogságot, örömöt tud adni másoknak"

Fonográf

Az orsós magnók története 1877-ben vette kezdetét Thomas Alva Edison úr találmányával a fonográffal, amellyel lehetővé tette az emberiség számára a hang rögzítését. A fonográf nem volt más, mint egy henger, ami ónnal vagy viasszal volt bevonva. Ha ezt megfelelő sebességgel forgatták, a tű a hangrezgések ütemében kisebb vagy nagyobb mélységben barázdát vájt a hengerbe. Ez volt maga a rögzítés, s ugyanilyen módon olvasta a tű a rögzített hanganyagot.

Gramofon

Nem sokkal később megjelent a gramofon, amely a fonográftól eltérően nem hengerre, hanem vízszintesen forgó korongra rögzítette a hangot. A tű itt oldalirányban rezgett, a barázdák mélysége így állandó volt. A lemez forgatása egy rugó által történt, amit egy karral lehetett felhúzni.

Acélhuzalos magnó

Következő lépés a fejlődésben az acélhuzal segítségével történő hangrögzítés volt. Bizony ezt a technikát is képviseli néhány készülék a múzeumban. Azt itt mindenképpen megjegyezném, hogy ezek a készülékek a mai napig működőképesek, s meg is szólalnak a múzeumi bemutató során. Ez dicséri a tulajdonos és barátai hozzáértését. Ennek segítségével korabeli hangfelvételeket hallgathatunk meg a kiállító helyiségekben, nem egyszer olyan felvételt, amely ma már kuriózumnak számít. Úgy mesélte nekünk, hogy nem nyugszik, amíg valahogy meg nem szólaltatja a meghibásodott, hangrögzítőt. Előfordul, hogy ez sokáig tart, sőt az is lehet, egyedül nem tudja megoldani, de végül valamilyen módon mindig sikerül.

Ezek után már a mágnesezhető szalagok következtek a felvételek kivitelezéséhez, s az ehhez kapcsolódó készülékek fejlődését is nyomon követhetjük a múzeumban. Kezdetben papírra vitték fel a Fe₂O₃ port, majd később műanyag szalagra. Felfedezhettem itt szüleim első Mambó magnóját is, amelyen már én is hallgattam felvételeket. A tulajdonos mára már 21 ország, több mint 160 gyártójától őriz hanglejátszót.

Természetesen a magyar gyártók (Finommechanikai Vállalat, Telefongyár, Budapesti Rárdiótechnikai Gyár) teljes repertoárja szerepel a múzeum anyagában. Ki van állítva itt annak a 6000 darabszámú sorozatnak is egy példánya, amelyből 2000-et az 1980-as moszkvai olimpiára szállítottak ki a Mechanikai Laborból.

A sok érdekesség mellett az alapítónak sikerült megszereznie egy orosz repülőgép „fekete dobozát”, ami ebben az esetben gömb és narancssárga. Ezt egy Tupoljev repülőről kapta, természetesen ez is a hangrögzítés miatt lett kiállítva.

Fekete doboz, ami kezdetben gömb volt és narancssárga

A múzeumban tiszteletét tette az Ampex Co. (U.S.A.) elnöke is, aki két Ampex 500-as orsós magnót ajándékozott a múzeumnak. Kifejezte nagyrabecsülését a gyűjtemény létrehozásáért, mert az ő gyárában sem található meg az összes ott gyártott készülék. Az elnök ebben a múzeumban látta és hallgatta meg először az 1954-ben készült Ampex 600-as (mono) stúdiógépet, ami nagy örömet okozott neki.

  

Nagy Vilmos alapító

Érdekesség még, hogy sok eredeti stúdiófelvételt tartalmazó szalagot kapott az alapító Elvis Presley stúdiójától. Meghallgathattuk azt is, hogyan énekelt gospel dalokat a híres amerikai előadó, s nemhiába tanulta az éneklést és a hangszerkezelést négerektől, teljesen otthon mozgott ebben a világban is.

A kiállítás negyedik helyisége nem régen jött létre, amikor én először voltam ott, még csak 3 részen lehetett megtekinteni az orsós magnókat. Az utolsó, negyedik helyiségben kaptak helyet az orsós magnók csúcskategóriáját képező készülékei. Ez jelentette hanyatlását az orsós magnók korszakának. Ettől jobb minőséget már nem lehetett elővarázsolni, s itt 1980-as évek végén érkezett el a digitális hangrögzítés kezdete. Utóbbi ugyan steril felvételt képes rögzíteni, de ezáltal lelkét veszti maga a zene is.

Itt egy különleges élményben is része lehet a látogatónak, ha az oda előre meghatározott helyre rakott székbe beleül. A tulajdonos bekapcsolja az orsós sztereó készüléket, s már lehet is élvezni a zenét, amelynek magunk is a részévé válunk. Ez az érzés egyáltalán nem hasonlít a CD-k kirekesztő élményére. Végezetül, ezzel a rövid kis írással szeretném megköszönni Nagy Vilmosnak a lelkes ismertetést a hangrögzítés világában. Remélem, elnyeri tetszését.

Kedves Olvasóim, ez korántsem teljes körű leírás, inkább csak egy kis mézes madzag. El kell oda menni és látni kell ezt a gyűjteményt. Magunkba kell szívni azt a lelkesedést, amivel Nagy Vilmos Úr beszél ezekről a szerkezetekről. Úgy érzem szinte mindegyiket „gyermekének” tekinti, olyan odaadással viseltetik irányukban. Kívánok neki sok örömet munkájában, a múzeum működtetéséhez pedig jó lenne, ha akár állami segítséget is kaphatna, hiszen egyedülálló dolgot hozott létre a világban. Remélem blogom látogatói is kedvet kapnak a személyes látogatáshoz is. Bővebb információ a múzeum honlapján.