Bükk - Mész-hegy III. Bújó, sziklahelyiség, barlanglakás?

Majdnem sikerült valami félrevezetést eszközölnöm. Tulajdonképpen háromféle, kőzetbe vájt valamiről beszélhetünk. A legegyszerűbb a bújó. Ez egy sziklába (ált. riolittufába) vájt vagy természetesen kialakuló üreg, ami a nevében is benne van, elbújásra szolgált. Hogy mi elől vagy mivel, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Lehet ugye az eső, az időjárás elől, de lehet a pandúrok elől, aztán az ott élt többi ember elől behúzódni rövidebb-hosszabb időre. Abban tényleg nincsen semmi a talajon és az oldalát alkotó sziklán kívül.

A Mész-hegy oldalába én korábban barlanglakásnak mondtam a sziklába vájt üreget, pedig az csak un. sziklahelyiség. Mi a különbség a kettő között? A barlang lakás a már meglévő települések közelében a legszegényebbek lakóhelye vagy alkalmas helyen sziklába vájt lakhatásra is alkalmas helyiségek összessége, amelyben akár komoly lakásfelszereltség is lehet. Itt jelen esetben egy ilyet sem láttam. Egerszalók határában viszont éppen 2009-nem újítottak fel egy utcányi részt (egy másik bejegyzés témája lesz). Az teljes egészében látogatható, s ott tényleg szinte lakásokról lehet beszélni.

Itt a hegyen a két egyszerűbb forma, a bújó és az egyszerű sziklahelyiség fordul elő. Az első, a bújó sok helyen megtalálható. Az is előfordult, hogy először ily helyiségekben telepedtek meg az emberek, aztán ahogy jobban megismerték a környéket, s felfedezték a környék ehető bogyóit, gyümölcseit, felhasználható fáit, egyre több növényt próbáltak ültetni, majd állatokat tartani. Ha valaki figyelmesen sétál az ilyen környéken, akkor könnyen felfedezhet almafát, naspolyát, valamint elvadult szőlő indáit. Ez a legegyszerűbb forma.

A sziklahelyiségek már ténylegesen emberi tevékenység miatt alakultak ki. A helyi építkezéshez kapcsolódó tevékenység a kőbányászat. Az ilyen kőbányákban általában kemény mészkövet (Vértes, Gerecse) vagy puhább tufákat (Bükk-alja, Zemplén). A kőbányászat helyén alacsonyabb, magasabb partfal alakul ki, amelynek az aljához un. teraszok csatlakoztak, amin a kőfaragók jártak. A bányászok nem alkalmaztak boltíveket, azzal a lakás feletti kőréteg gyengül meg.

A tevékenységüket végző emberek aztán a frissen kialakult falban gyakran nyílásokra, üregekre bukkantak. Ezeket először a felfedezés után élelem tárolására, szerszámok elrejtésére vagy eső előli menedéknek használták. Ha nagyobb volt az üreg, akkor melegedhettek, főzhettek is egy ilyen „hajlékban”. Innen aztán már nem kellett sok ahhoz, hogy éjszakai szállásnak is alkalmas helyiséget alakíthassanak ki. Így aztán a fárasztó bányászat után nem mentek haza minden nap a távoli családhoz, hanem ilyen „lakásokban” éjszakáztak.

A Bükk-alján ma 18 település mellett nézhetünk meg barlanglakásokat, köztük a két nagy város Miskolc és Eger mellett is, de számtalan kisebb falu közelében is felfedezhetjük ezeket a kezdetleges lakásokat. Majd mindegyik helyen megvan a keletkezésük története is valamilyen módon magyarázva. Ezek egyike, másika valóban lehetett így is, de azért vannak benne regényesebb elképzelések is. Pl. Ostoroson a falu lakói ezen lakások keletkezését is a török időkre helyezik, úgy gondolták az emberek vájták ki ezeket az üregeket, hogy a támadók elől menedéket nyújtsanak. Ez a regényesebb változat, hiszen amikor jöttek a törökök nem nagyon volt arra idő, hogy több m3-nyi követ kifejtsenek elbújás céljára. Valószínűbb az a lehetőség, hogy a már meglévő, hegyoldalba jól elrejtett borospincékbe menekültek a lakosok, később aztán ezeket átalakították, s bővítették, hogy lakhatóak legyenek.

Érdekesség még az is, hogy sokszor a „lakások” homlokzati fala a bejárat körül mélyebb síkban van. Ennek az az oka, hogy az ismétlődő fagyási ciklusok miatt a tufa viszonylag könnyen mállik, ezért az ott lakók ezeket a mállott részeket folyamatosan visszavésték.

Az általunk meglátogatott sziklahelyiségekben megtalálhatók az alvásra használt padok, a tűzhely füstelvezetéssel, a lakáson kívül víz tárolására alkalmas „medence”, s gondolom fa vagy termény tárolására kialakított bemélyedés. Ablakai nem, vagy csak nagyon kicsik voltak, s az ajtókon való bebújáshoz is gyakran le kell hajtania fejét a mai kor emberének. Ennek praktikus oka, a meleg inkább bent maradjon. Ezek egyszerűek, de a múlt nyáron Egerszalókon járva megnéztem a felújított barlanglakásokat is, s azok már ténylegesen lakásoknak nevezhetőek, normál berendezési tárgyakkal, csak nem tégla, vagy bányászott tufakő adja a határoló falakat, hanem maga a riolittufa. Az önkormányzat skanzent alakított ki bennük.

Lehetne még oldalakon át írni, de azokat majd más barlanglakások meglátogatásakor hozom az olvasók tudomására.

Manapság már nemcsak ilyen barlanglakásokat lehet látni, az  erdőt járva sokszor találkozunk a mai kor embere által összetákolt valamiféle védelmet nyújtó hajlékkal, amelyeket azok az emberek alkottak, akik ilyen vagy olyan ok miatt homeless státusúak. Sajnálatra méltóak még akkor is, ha lehet saját maguk is tettek róla, hogy ilyenné lettek.

Nem szeretném azonban lehangolóan befejezni ezt a témát, hiszen elsősorban azt szerettem volna megmutatni, hogy az emberek mennyire fel tudják használni a környezetük lehetőségeit. Fentebb írtam, hogy az ilyen hajlékok környékén sokszor találni ehető gyümölcsöket termő fákat, bokrokat, amiket a régebben itt élő emberek gondoztak így biztosítva maguknak valamennyi élelmet.

Bükk Mész-hegy II.

Mész - hegy, kaptárkövek

Kettős sziklakúp a Mész-hegy déli lejtőjén

Ígértem, hogy térképen is beteszem, merre járunk. Íme próbálkozásom. A Mész-hegyi kirándulás fontosabb állomásai vannak bejelölve.

Menjünk most tovább a Mész-hegyen. Sem a ház, amiről az előzőekben írtam sem mostani kaptárköves rész sincs messze a várostól. Még azon a határon belül van, ahová régebben kijártak az emberek földet művelni.

Az ország titokzatos természeti formái a kaptárkövek. Hozzá hasonlókat Bulgáriában, valamint Kappadókiában lehet látni. Különleges képződmények a kaptárkövek, más néven bálványkövek! Miért is? A kőzet keletkezéséhez a földtörténeti korokban kell időutazást végezni. Vissza kell lépnünk az időben az Északi középhegység keletkezéséhez. Vulkáni működést követő hamuszórás adja az alapot. Ez még csak magának a kőzetnek a keletkezéséhez kellett, a viszonylag szabályos kúpok kialakulásához még az is szükséges volt, hogy a vulkáni kitöréseket kísérő forró vizes, kovás oldatok benyomulva a riolittufába,  a mélyben nagy nyomás alatt, ellenállóbb kőzetet hozzanak létre.  Ezután már elég az erózió és felszínre kerülnek a kúpok. Mérete ezeknek is igen változó, magasságuk 1 és 15 m között változik. Nemcsak kúp formájú kaptárköveket találunk a Bükkalján, mert vannak olyanok is amelyeket „sziklafalakba”, „sziklapadokba véstek.

Egy fülke

Feltevések szerint a cukorsüveg szerű kúpokba a fülkék a XI-XIV. században készülhettek. Ugyanekkorra datálják a riolittufába vájt barlanglakások és pincék keletkezését is. Erre mutatnak a környéken végzett ásatások során előkerült cserépedény maradványok. Az ember létrehozta a szabályos fülkéket párhuzamos oldalfalakkal, boltíves felsőrésszel és változó mérettel. Vannak egészen kicsik, s vannak méretesek. Akadnak olyan, viszonylag épebben maradt fülkék, amelynek szélén bemélyedő keret van. Használatára vonatkozóan konkrét írásos emlék nem maradt fent. (Ebben az időben a Kárpát-medencében történeti kutatások és a fennmaradt írásos emlékek szerint mindössze 20 főre tehető az írástudó emberek száma – nyáron hallottam a Heves Megyei Levéltár igazgatójának előadásán) Legvalószínűbb – nevéből is adódóan – hogy korabeli méhkaptárként szolgált. Lépmaradványok is kerültek elő, ezek a fülkék alkalmasak lehettek a méhcsalád áttelelésére. Gondoltak még arra is, egyes feljegyzések alapján következtetve, hogy urnás temetkezési hely lehetett, (Szent István korabeli forradalmak elesett kapitányainak hamvasztás utáni maradványait helyezték ide), esetleg bálványimádó őseink használták pogány oltárkő gyanánt. A fülkébe helyezték a bálványt ábrázoló vagy megtestesítő tárgyat, s imádkoztak, esetleg áldozatot mutattak be előtte. Mások szerint valami tárolására szolgált. A Bükkalján Kácstól Sirokig  összesen 73 kaptárkövet fedezhetünk fel 471 fülkével. Leginkább erdőben bújnak meg, csak meg kell találni őket. Persze segítenek a turistajelzések, információs táblák.

Kb 10 évvel ezelőtt létrejött a megyeszékhelyen az Egri Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület, amely célul tűzte ki a különleges sziklaalakzatok megóvását. Nekik köszönhetjük, hogy a kaptárkövek viszonylag jól láthatóak, eltávolították a takaró fákat, bokrokat. Elsősorban az akáccal kellett megküzdeni. Az Európa Tanács Táj Díja 2011. évi pályázatán – hazánkat egyedüliként képviselve – az egyesület ”A Bükkalja kiemelkedő természeti- és kultúrtörténeti értékeinek védelme” című pályamunkával indult. Nemcsak az alakzatok megóvása, hanem azok bemutatása is céljuk. Ennek érdekében Bükkaljai Kő-út néven létrehoztak egy tematikus utat, amelyen végig lehet járni a Bükkalja tradicionális kőkultúráját, természeti- és kultúrtörténeti emlékeit. Ilyen még a szomolyai kaptárkő tanösvény kiépítése (ez az egyik legnagyobb számú fülkével rendelkező alakzatcsoport).

A tagok nem maradtak meg a kaptárkövek védelménél és bemutatásánál felújították a szarvaskői várat is érintő geológiai tanösvényt.

A hazai kaptárkövek 90 %-a található a Bükkalján. Előfordulnak hasonló fülkék a Pilis hegység andezittufájában, mészkövében, de a Budai-hegység dolomitjai is rejtenek ilyen látnivalókat.

Az Ilona-völgy ősszel

Ezt a hegységet még csak most fedezem fel jobban, hiszen szinte a közepében dolgozom. Már van róla nem egy fényképem, de soha nem lehet abbahagyni a felfedezést. Íme az első benyomások ősszel.

Ezek a kép még teljesen kora ősszel készültek, a levelek még alig színesednek az Ilona-völgybe vezető úton.

A záporvíztároló mellől a színesedő erdő.

Az erdő már magára öltötte színes ruháját.

  Az avarban is változnak a színek.

Gyönyörű napsütésben színpompás levelek kavalkádja fogad. 

A kökény még ugyan nem élvezhető minőségű, hiszen még nem csípte meg a dér, de ami késik az nem múlik.

Itt már az ősz végén járunk, a levelek nagy része is a talajra hullott.

Az ősznek van egy csúnya arca is, amikor köd van és esik az eső, de ilyennek is kell lennie, hiszen nem lehet mindig napsütés, mert az élethez vízre is szükség van.

S itt  újra visszatértünk a napsütéses időhöz, hogy azért vidámabban fejezzük be az őszi sétát.

Azért a kedvenc erdőmet nem hagyhattam ki. Ezt az erdőt most már három évszakon keresztül figyelhettem a tábor mögött, s jó néhány fénykép is készült. Nem lehet vele betelni, mert mindig más képet mutat, de sohasem ugyanazt, amit előző nap vagy akár az előző órában láttam. Még nagyon sok fényképet készítettem, s azokból is a leginkább tetszőket az albumomban is meg lehet nézni.

Bükk - Mészhegy I.

Most egy kicsit párhuzamossá válik a két blog, de a másikról még nem szeretném törölni a bejegyzést. Lassan azért ez válik az országjárós bloggá. 

A Bükk itt van a közelünkben, így ide akármikor ellátogathatok, meg is teszem, de nem olyan gyakran, mint szeretném. Gyertek hát velem, ha valamit nem pontosan írtam, ha valamiről bővebbet szeretnétek tudni, hagyjatok megjegyzést, javítom, illetve a lehetőségekhez mérten igyekszem arról is írni.

Túrázzunk a Bükkben és ismerkedjünk vele, megéri! A környéket leginkább a húgommal járom, hiszen azt ő jobban ismeri, mert lovagolni jár, - már több mint 10 éve űzi ezt a szabadidős tevékenységet – így van olyan hely ahol szinte minden fát ismer. Így csábított el engem tavasszal a Mész-hegyre. Ott van egy régi, talán szőlőprésház vagy csőszkunyhó, ami igen romos állapotban van, de fantasztikus a hangulata. Némelyik mellett betonkád is állt, azt talán vízgyűjtésre, permetlé bekeverésre használhatták az egykori szőlősgazdák. Egymástól nem nagy távolságra vannak, valószínűleg a régi parcellákhoz tartoztak. Ma az itteni terület nagy része egy neves egri borászé, aki ki szeretné használni a termelt szőlő minőségének jobbá tétele érdekében a régebbi szőlősgazdák tudását.  Ugyan már korszerűbb művelési móddal dolgozik, hiszen a régi bakhátas termesztés már a múlté, de változatos sortávolsággal, tőkeszámmal szeretné megtalálni a legjobb minőséget adó ültetést. Azért az ültetés még nem minden, kell hozzá a talaj, s nem utolsósorban az időjárás. Ha ilyen a nyarunk, mint az idei volt, akkor jó minőségű szőlőre lehet számítani, de a tavalyi év nyara nagyon sok szőlőtermesztőnek betette a kaput a sok csapadék és a kevés napsütés miatt.

 A kiválasztott házikóról leginkább azt lehet elmondani, hogy teteje nincs, de a falai állnak. Annak idején az itt található kövekből építették. Ma azt mondanánk rá, hogy puzzle. Érdekes módon nem dől össze. Ott a hegyen több is van változó állapotban. Az egyiket fel is újították, talán az előbb említett neves egri borász, de a többség hasonló állapotban van, mint ami a húgom érdeklődését keltette fel. Kívül belül benőtte a gaz, a tetején még cserje is kihajtott, amit a tavaszi fényképezéskor észre sem vettünk, s előtte is megjelent egy bokor. Ha belépünk az egykor ajtónak használt szakaszon, akkor egy nagyjából 2 m X 3 m-es térben találjuk magunkat. Van az oldalfalon ablak is, akarom mondani ablaknak használatos rés, amivel igen hangulatos fotót készítettem.

 Miért is kellettem én ehhez? Mert van egy jobbféle fényképezőgépünk, és erről a házról valamint a mellette álló fáról szeretne a húgom négy képből álló sorozatot a négy évszakban. Ennek az első eleme elkészült tavasszal, a második pedig most október végén. A nyári kimaradt, majd meglesz jövőre.

Most az őszi van műsoron, s jó is volt, hogy kint jártunk, mert a csipkebogyó az október közepén beköszöntött fagynak köszönhetően nagyon finom lett. Élvezeti értékéből ugyan levon a vízhiány, így igencsak válogatnunk kellett, hogy ne aszalódott bogyót majszoljunk, de így én olyat ehettem amilyet eddig még nem. Már majdnem olyan volt az íze, mint a lekváré, csak a magokat kellett folyamatosan köpködni. Ennek ellenére megérte.

A fagyra még visszatérek egy kicsit. Érdekes volt látni, hogy az út elején, a hegytetőn lévő szőlőtábla (ostorosi út mellett) szinte teljesen le volt fagyva. A megbarnult levelek már szárazon zörögtek a vesszőkön. Beljebb a völgyekben, foltokban fagyott, mert még jelentős mennyiségű zöld vagy sárga levelű foltok is voltak. Ugyanez volt érvényes a fákra is, a dió levele már sok helyen megfeketedett, de voltak helyek ahol a vöröslő cserszömörce élénkítette a fáradt őszi poros zöldet.